Job 4
1 Then Eliphaz the Temanite answered Job.
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 “Could I say a word? I don't want to upset you but who could keep quiet and not respond?
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 You've certainly encouraged many people and supported those who are weak.
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 Your advice has helped those who are stumbling not to fall, and you have strengthened those whose knees are weak.
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 But now you're the one suffering and you're upset.
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 Wasn't it your reverence for God that gave you confidence and your integrity that gave you hope?
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Think about it: since when did the innocent die? Since when were good people destroyed?
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 From what I've seen it's those who plant evil and sow trouble who reap the same!
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 A breath from God destroys them; a blast of his anger wipes them out.
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 Lions may roar and growl, but their teeth still break.
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 Even a lion dies from lack of food, and the lioness' cubs are scattered.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 A word quietly crept up on me; a whisper reached my ear.
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 Troubling thoughts came to me in nightmares when you fall into a deep sleep.
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 I became terrified and trembled; all my bones were shaking.
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 Then a breath brushed my face and gave me goose-pimples.
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 Something stopped, but I couldn't see its face. My eyes could only make out a shape. It was totally quiet, and then I heard a voice:
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 ‘Can anyone be right before God? Can anyone be pure before their Maker?
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 If he doesn't even trust his servants, and he says his angels make mistakes,
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 how much more does this apply to those who live in these houses made of clay, whose foundations are based on dust, who fall apart like clothing to a moth?
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 Alive in the morning, they are dead by evening. They die, unnoticed.
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 They are like tent ropes that are pulled up, and they collapse in death. They die without wisdom.’
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
