Job 30
1 But now people much younger than me laugh at me; people whose fathers I would not put to work with my sheepdogs.
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 They are too weak to be any use to me; they're all worn-out.
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 Thin through hunger and want, they try to eat the dry ground in the dark, desolate wilderness.
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 There they pick desert herbs and the leaves of bushes, and eat the roots of broom trees.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 They were driven out of the community.
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 People shouted after them as if they were thieves. They have to live in dangerous ravines, in caves and among the rocks.
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 They shout out like animals among the bushes; they huddle together in the weeds for shelter.
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 They are foolish, nameless people that have been driven from the land.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 Yet now they mock me in their songs; I have become a joke to them!
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 They despise and shun me; they don't hesitate to spit in my face.
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 God has made my bowstring loose and humbled me.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 The rabble rise up against me, they send me running; like a city under siege they devise ways to destroy me.
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 They cut off my way of escape; they bring about my downfall and do this without anyone's help.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 They come in through a wide breach; they rush in as the wall comes tumbling down.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 Terrors overcome me; my honor is blown away by the wind; my salvation vanishes like a cloud.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 And now my life is ebbing away; every day despair grips me.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 At night my bones are in agony; the pain gnaws at me and never stops.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 God grabs me roughly by my clothes; he pulls me by the collar of my shirt.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 He has thrown me in the mud; he has humbled me like dust and ashes.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 God, I cry to you but you don't answer; I stand before you, but you don't even notice me.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 You have turned cruel to me; you use your power to make me suffer.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 You pick me up and blow me along in the wind; tossing me about in the whirlwind.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 I know you're taking me to my death, to the place where all the living go.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 Who would want to kick a man when he is down, when they cry for help in their time of trouble?
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 Didn't I weep for those having hard times? Didn't I grieve at what the poor suffered?
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 But when I looked for good, only evil came, and when I waited for the light, all that came was darkness.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 Inside I am in turmoil, it never stops; I face days of despair.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 I am so depressed; seeing the sun doesn't help. I stand up in the assembly and cry for help.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 I am like a brother to the jackals, a companion to owls.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 My skin turns black on me; and my bones burn within me.
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 My lyre only plays sad songs, and my pipe is the voice of those who weep.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
