Job 27
1 Job began to speak again.
Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
2 “I promise you—as God lives, who has denied me justice, the Almighty, who has made my life bitter,
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
3 for as long as I have life, while the breath of God remains in my nostrils—
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
4 my lips will never speak lies, my tongue will never be dishonest.
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5 I will never agree that you are right; I will insist on my innocence until the day I die.
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
6 I'm convinced I'm right and will never give up believing this; my conscience will not condemn me as long as I live.
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
7 May my enemy become like the wicked; may those who oppose me become like those who do evil.
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
8 For what hope do those who reject God have when he cuts them down, when God brings their lives to an end?
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
9 When times of trouble come to them, will God hear their cry for help?
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
10 Do they have a good relationship with the Almighty? Can they call on God at any time?
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
11 Let me explain God's power to you. I will not keep anything back that the Almighty has planned.
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
12 If all of you have recognized this, why do you talk such vain nonsense?
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13 This is what God provides as the destiny for the wicked, this is the inheritance that the ruthless will receive from the Almighty—
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
14 even if they have many children, they will experience violent deaths or die of starvation.
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
15 Those who survive will die from disease, and even their widows will not mourn for them.
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
16 Even though they pile up silver like dust, and clothes like heaps of clay,
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
17 those who do good will wear the clothes and the innocent will divide the silver among them.
Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 They build their houses like a moth; like some flimsy shelter made by a watchman.
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
19 They go to bed rich, but never again! For when they wake up, it's all gone.
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
20 Waves of panic flood over them; in the night a whirlwind snatches them away.
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
21 The east wind picks them up and they're gone, carried away from where they were.
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
22 The wind blows at them with full force; they try desperately to escape.
Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
23 People clap their hands at them and hiss at them wherever they are.
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
