< Job 17 >

1 My spirit is crushed; my life is extinguished; the grave is ready for me.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Mockers surround me. I see how bitterly they ridicule me.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 God, you need to put down a pledge for me with yourself, for who else will be my guarantor?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 You have closed their minds to understanding, so do not let them win!
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 They betray friends to gain benefit for themselves and their children suffer for it.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 He has made me a proverb of ridicule among the people; they spit in my face.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 My eyes are worn out from crying and my body is a shadow of its former self.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 People who think they are good are shocked to see me. Those who are innocent are troubled by the godless.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Those who are right keep going, and those whose hands are clean grow stronger and stronger.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Why don't you come back and repeat again what you've been saying?—yet I still won't find a wise man among you!
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 My life is over. My plans are gone. My heart is broken.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 They turn night into day, and say that daylight is close to darkness.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13 What am I looking for? To make my home in Sheol, to make my bed in darkness? (Sheol h7585)
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 Should I call the grave my father, and the maggot my mother or my sister?
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 So then where is my hope? Can anyone see any hope for me?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
16 Will hope go down with me to the gates of Sheol? Will we go down together into the dust?” (Sheol h7585)
Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol h7585)

< Job 17 >