< Hebrews 2 >

1 So we should pay even closer attention to what we've learned so we don't drift away from it.
Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.
2 If the message the angels brought was trustworthy, and every sin and disobedient act brings its own consequence,
Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését:
3 how will we escape if we don't pay attention to this great salvation that the Lord first announced, and then we had confirmed to us by those who heard him.
Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra,
4 God also testified through signs and miracles, by acts that show his power, and by the gifts of the Holy Spirit, given as he chose.
Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint.
5 It's not angels who will be in charge of the world to come that we're talking about.
Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, a melyről szólunk.
6 But as it's been said, “What are human beings that you should worry about them? What is a son of man that you should care about him?
Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?
7 You set him a little lower than the angels; you crowned him with glory and honor, and placed him over all your creation.
Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin,
8 You gave him authority over everything.” Nothing was left out when God gave him authority over everything. However, we see that not everything is subject to his authority yet.
Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett.
9 But we see Jesus, placed a little lower than the angels, through the suffering of death crowned with glory and honor. Through God's grace Jesus experienced death for everyone.
Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.
10 It was appropriate that God, who creates and maintains everything, should bring many of his children to glory, and to completely prepare through suffering the one who leads them to salvation.
Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.
11 For both the one who makes people holy and those who are made holy belong to the same family. That's why he doesn't hesitate to call them “brothers,”
Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni,
12 saying “I will announce your name to my brothers; I will praise you among your people when they meet together.”
Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked.
13 Also: “I will place my trust in him,” and “Here I am, together with the children God has given to me.”
És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott.
14 Because the children share flesh and blood in common, he shared in this in the same way so that through death he could destroy the one that had the power of death—the devil—
Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,
15 and free everyone who through fear of death were enslaved all their lives.
És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.
16 Of course it's not angels he's concerned about; he's concerned to help the children of Abraham.
Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.
17 That's why it was necessary for him to become like his brothers in everything, so that he could become a merciful and trustworthy high priest in the things of God, to forgive his people's sins.
Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.
18 Because he himself suffered when he was tempted, he is able to help those who are tempted.
Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek.

< Hebrews 2 >