Ecclesiastes 1
1 Here are the words of the Teacher, the king of Jerusalem, David's son.
A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
2 “Everything passes—it's so temporary! It's all so hard to understand!” says the Teacher.
Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
3 What benefit do you get for slaving away in this life?
Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
4 People come, and people go, but the earth lasts forever!
Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
5 The sun comes up, and the sun goes down, and then rushes to its place to rise again.
És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
6 The wind blows south, and then turns to the north. Round and round it spins, finally coming full circle.
Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
7 Streams all flow into the sea, but the sea never becomes full. The streams return to the place from where they came.
Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
8 Everything just keeps on going. You can't say all there is to say. You can't see all there is to see. You can't hear all there is to hear.
Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
9 Everything that was will continue to be; everything that has been done will be done again. Nothing new ever happens here.
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10 There's nothing anyone can point to and say, “Look! Here's something new.” In fact it's been around for ages, long before our time.
Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11 The problem is we don't remember people from the past, and people in the future won't remember those who came before them.
Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
12 I am the Teacher, and I was king over Israel, reigning from Jerusalem.
Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
13 I decided to focus my mind to explore, using wisdom, everything that happens here on earth. This is a tough assignment that God has given people to keep them busy!
És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.
14 I examined everything people do here on earth, and discovered that it's all so temporary—trying to understand it is like trying to pin down the wind!
Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
15 You can't straighten what is twisted, and you can't count what isn't there.
Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.
16 I thought to myself, “I've become very wise, wiser than all the kings of Jerusalem before me. My mind has gained a great deal of wisdom and knowledge.”
Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!
17 So I decided to use my mind to learn everything about wisdom, and madness and foolishness as well. But I found out that this is as hard as trying to catch hold of the wind.
Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.
18 For with great wisdom comes great frustration. The greater the knowledge, the greater the pain.
Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.
