Acts 22
1 “Brother and fathers,” he said, “Please listen as I give my defense before you.”
Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, a melylyel most magamat előttetek mentem.
2 When they heard him speaking to them in Aramaic, they became very quiet.
Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájok, még inkább nyugalmat tanusítottak. És monda:
3 “I am a Jew, born in Tarsus in Cilicia,” he began. “However, I was brought up here in this city, and sat at the feet of Gamaliel. I was taught to strictly observe the law of our fathers. I was zealous for God, just like all of you here today,
Én zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma:
4 and I persecuted the people of this Way—having them put to death, and imprisoning both men and women.
És ezt a tudományt üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöczbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.
5 As the high priest and the council of the elders can also verify, I received from them letters of authorization addressed to the Jewish brothers in Damascus, and went there to arrest these people and bring them as prisoners to Jerusalem to be punished.
Miképen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek.
6 At around noon, while I was on my way and approaching Damascus, suddenly a bright light from heaven shone all around me.
Lőn pedig, hogy a mint menék és közelgeték Damaskushoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem.
7 I fell to the ground, and I heard a voice saying to me, ‘Saul, Saul, why are you persecuting me?’
És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
8 ‘Who are you, Lord?’ I answered. ‘I am Jesus of Nazareth, the one you are persecuting,’ he told me.
Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, a kit te kergetsz.
9 Those who were traveling with me did see the light, but they didn't hear the voice that spoke to me.
A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották.
10 ‘What shall I do, Lord?’ I asked. The Lord told me, ‘Get up and go into Damascus, and there you'll be told everything that's arranged for you to do.’
Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott megmondják néked mindazokat, a mik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed.
11 Since I couldn't see because of the brightness of the light, those who were with me led me by the hand into Damascus.
Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve menék Damaskusba.
12 There a man called Ananias came to see me. He was a religious man who observed the law, and was highly respected by the Jews who lived in the town.
Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek,
13 He stood in front of me and said, ‘Brother Saul, receive back your sight.’ At that very moment I could see again, and I looked at him.
Hozzám jöve és mellém állva monda nékem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem.
14 He told me, ‘The God of our fathers has appointed you to know his will, to see the one who is truly good and right, and to listen to what he has to say to you.
Ő pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából.
15 You will testify for him to everyone about what you have seen and heard. So what are you waiting for?
Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felől, a miket láttál és hallottál.
16 Get up, be baptized, and wash away your sins as you call on his name.’
Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.
17 I returned to Jerusalem, and as I was praying in the Temple, I fell into a trance.
Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben,
18 I saw a vision of the Lord telling me, ‘Hurry! You need to leave Jerusalem quickly, because they will not accept what you are telling them about me.’
És látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet én felőlem.
19 I replied, ‘Lord, they certainly know that I went from synagogue to synagogue, beating and imprisoning those who trusted in you.
És én mondék: Uram, ők magok tudják, hogy én tömlöczbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, a kik hisznek vala te benned:
20 When Stephen was killed for testifying about you I was standing there in full agreement with those who killed him, holding their coats for them.’
És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét, a kik őt megölték.
21 The Lord told me, ‘Leave now, for I am sending you far away to the foreigners.’”
És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé.
22 Up until this point they had listened to what he was saying, but then they started shouting, “Get rid of this man from the earth—he doesn't deserve to live!”
Hallgatják vala pedig őt e szóig; de most felemelék szavokat, mondván: Töröld el a földszínéről az ilyent, mert nem illik néki élni.
23 They screamed and tore off their coats and threw dust into the air.
Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegőbe,
24 The commander ordered Paul brought into the fortress, and gave orders for him to be interrogated by flogging so he could find out the reason people were shouting so much against Paul.
Parancsolá az ezredes, hogy vigyék őt a várba, mondván, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hogy megtudhassa, mi okért kiabáltak úgy reá.
25 As they stretched him out and tied him down to flog him, Paul asked the centurion standing there, “Is it legal to flog a Roman citizen who hasn't had a trial?”
A mint azonban lekötötték őt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajjon szabad-é néktek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni?
26 When the centurion heard what Paul said, he went to the commander and asked him, “What are you doing? This man is a Roman citizen.”
Miután pedig ezt meghallá a százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember római.
27 The commander came, and asked Paul, “Tell me, are you a Roman citizen?” Paul replied, “Yes I am.”
Hozzámenvén azért az ezredes, monda néki: Mondd meg nékem, te római vagy-é? Ő pedig monda: Az.
28 “I paid a lot of money to buy Roman citizenship,” said the commander. “But I was born a citizen,” Paul replied.
És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig benne is születtem.
29 Those who were about to interrogate Paul left immediately. The commander was worried when he found out that Paul was a Roman citizen because he had placed him in chains.
Mindjárt eltávozának azért ő tőle, a kik őt vallatni akarák. Sőt az ezredes is megijede, mikor megértette, hogy római, és hogy őt megkötöztette.
30 The next day, wanting to find out the reason why the Jews were accusing Paul, he had him released and taken before the chief priests and the whole council which he ordered to assemble. He had Paul brought down and placed him before them.
Másnap pedig meg akarván tudni a bizonyos valóságot, miben vádoltatik a zsidóktól, feloldatá őt bilincseiből, és megparancsolá, hogy a főpapok az ő egész tanácsokkal egyben hozzá menjenek; és levezetvén Pált, eleikbe állatá.
