Acts 17
1 After Paul and Silas had passed through Amphipolis and Apollonia they arrived at Thessalonica, where there was a Jewish synagogue.
Miután pedig általmentek Ámfipolison és Apollónián, Thessalonikába érkeztek, a hol volt a zsidóknak zsinagógájok.
2 As usual, Paul went into the synagogue and over the course of three Sabbaths he debated with them using the Scriptures.
Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból,
3 He explained what the Scriptures meant, proving that the Messiah had to die and rise from the dead. “This Jesus I'm telling you about—he is the Messiah,” he told them.
Megmagyarázva és kimutatva, hogy a Krisztusnak szükség volt szenvedni és feltámadni a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, a kit én hirdetek néktek.
4 Some of them were convinced and joined Paul and Silas, along with many Greek-speaking worshipers and some leading women of the town.
És némelyek azok közül hivének és csatlakozának Pálhoz és Siláshoz; úgyszintén az istenfélő görögök közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen.
5 But the Jews became jealous and with some rabble-rousers they gathered from the marketplace they formed a mob. They rioted in the town, and attacked Jason's house. They tried to find Paul and Silas so they could bring them before the people.
De a zsidók, kik nem hisznek vala, írigységtől felindíttatván, és magok mellé vévén a piaczi népségből némely gonosz férfiakat, és csődületet támasztván, felháboríták a várost; és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé.
6 When they couldn't find them they dragged Jason and some of the other believers before the town leaders, shouting, “These people are famous for causing trouble, turning the world upside down. Now they've come here,
Mikor pedig őket nem találák, Jásont és némely atyafiakat vonszolák a város előljárói elé, kiáltozva, hogy ezek az országháborítók itt is megjelentek;
7 and Jason has made them welcome in his house. They all defy Caesar's decrees, committing treason by saying there is another king called Jesus.”
Kiket Jáson házába fogadott: pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak királynak, Jézust.
8 The people and the leaders of the town were very disturbed when they heard this.
Fel is indíták a sokaságot és a város előljáróit, kik hallják vala ezeket.
9 So they made Jason and the others post bail before they let them go.
De mikor kezességet nyertek Jáson és a többiek részéről, elbocsáták őket.
10 The believers had Paul and Silas leave for Berea that very night. When they arrived in Berea they went to the Jewish synagogue.
Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmenének a zsidóknak zsinagógájába.
11 The people there had a better attitude than those in Thessalonica in that they were very quick to accept the word, and every day they examined the Scriptures to make sure what they were told was right.
Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek.
12 As a result many of them became believers, along with some highly-placed Greek women and men.
Sokan hivének azért ő közülök; sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen.
13 But when the Jews in Thessalonica heard that Paul was also spreading the word of God in Berea, they went there and caused the same kind of trouble, stirring up the crowds.
Mikor azonban tudtokra esett a Thessalonikából való zsidóknak, hogy Béreában is prédikálta Pál az Istennek ígéjét, elmenének, és a sokaságot ott is felháboríták.
14 Immediately the believers sent Paul to the coast, while Silas and Timothy remained behind.
De akkor mindjárt kibocsáták az atyafiak Pált, hogy utazzék a tenger felé; Silás és Timótheus azonban ott maradának.
15 Those escorting Paul took him as far as Athens, and then returned with instructions from Paul to Silas and Timothy that they should join him there as soon as possible.
A kik pedig elkísérték Pált, elvivék őt egész Athénig; és parancsát vévén Siláshoz és Timótheushoz, hogy minél hamarább menjenek ő hozzá, elmenének.
16 While Paul was waiting for them in Athens he was very troubled to see all the idolatry in the city.
Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele.
17 He debated in the synagogue with the Jews and those who worshiped God, as well as in the marketplace with those he happened to meet from day to day.
Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piaczon mindennap azokkal, a kiket előtalált.
18 Some Epicurean and Stoic philosophers also argued with him. “What is he going on about?” they wondered. Others concluded, “He seems to be teaching about some foreign gods,” because he was speaking about Jesus and the resurrection.
Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik.
19 So they took him to the Areopagus, and asked him, “Please tell us about this new teaching that you're promoting.
És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz?
20 We're hearing from you things that sound odd to us, so we'd like to know what they mean.”
Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek.
21 (All the Athenians, including foreigners who lived there, spent their whole time doing nothing except explaining or listening to something new.)
Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában.
22 Paul stood up right in the middle of the Areopagus and said, “People of Athens, I notice you are very religious about everything.
Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.
23 As I was walking along, looking at your shrines, I found an altar that had the inscription, ‘To an Unknown God.’ This unknown God whom you worship is the one I'm describing to you.
Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.
24 The God who created the world and everything in it, the Lord of heaven and earth, doesn't live in temples we make.
Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
25 He doesn't need to be served by us as if he needed anything, since he is the source of all life for every living being.
Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;
26 From one man he made all the peoples who live on the earth, and decided beforehand when and where they should live.
És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
27 God's purpose was that they should seek him, hoping they would reach out for him and find him—though he isn't far from any one of us.
Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
28 In him we live, move, and exist. Just as one of your own poets wrote, ‘We are his family.’
Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
29 Since we are his family we shouldn't think that God is like gold, or silver, or stone, shaped by human artistry and thinking.
Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
30 God disregarded people's ignorance in the past, but now he commands everyone everywhere to repent.
E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31 For he has set a time when he will rightly judge the world by the man he has appointed, and he proved to everyone that he is the one by raising him from the dead.”
Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.
32 Some of them laughed when they heard about the resurrection of the dead, while others said, “Please come back so we can hear more about this later.”
Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felől.
33 So Paul left them.
És ilyen módon Pál kiméne azok közül.
34 A few men joined him and trusted in God, including Dionysius, a member of the Areopagus, as well as a woman called Damaris, and some others.
Némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevű asszony, és mások ő velök.
