1 Kings 22
1 For three years Aram and Israel were not at war.
Három évig maradtak úgy, hogy nem volt háború Arám és Izraél között.
2 But in the third year Jehoshaphat, king of Judah, went to visit the king of Israel.
Volt pedig a harmadik évben, lement Jehósáfát; Jehúda királya, Izraél királyához.
3 The king of Israel had said to his officers, “Aren't you aware that Ramoth-gilead really belongs to us and yet we haven't done anything to take it back from the king of Aram?”
És szólt Izraél királya a szolgáihoz: Tudjátok-e, hogy mienk Bámót-Gileád, mi meg vesztegelünk és nem vesszük azt el Arám királyának kezéből!
4 So he asked Jehoshaphat, “Will you join me in an attack to recapture Ramoth-gilead?” Jehoshaphat replied to the king of Israel, “You and I are as one, my men and your men are as one, and my horses and your horses are as one.”
És szólt Jehósáfáthoz: Elmész-e velem a háborúba Rámót Gileádba? Szólt Jehósáfát Izraél királyához: Én úgy mint te, népem úgy mint a te néped, lovaim úgy mint a te lovaid!
5 Then Jehoshaphat said to the king of Israel, “But first though, please find out what the Lord says.”
Majd szólt Jehósáfát Izraél királyához: Kérdezd csak meg az Örökkévaló igéjét.
6 So the king of Israel brought out the prophets—four hundred of them—and he asked them, “Should I go up and attack Ramoth-gilead, or should I not?” “Yes, go ahead,” they replied, “for the Lord will hand it over to the king.”
Erre összegyűjtötte Izraél királya a prófétákat, mintegy négyszáz embert és szólt hozzájuk: Elmenjek-e háborúba Rámót Gileád ellen vagy abbahagyjam-e? Mondták: Menj föl; adni fogja az Úr a királynak kezébe.
7 But Jehoshaphat asked, “Isn't there another prophet of the Lord here that we can ask?”
De mondta Jehósáfát: Nincs-e itt még prófétája az Örökkévalónak, hogy ő tőle kérdezhessük?
8 “Yes, there's another man who could consult the Lord,” the king of Israel replied, “but I don't like him because he never prophesies anything good for me—it's always bad! His name is Micaiah, son of Imlah.” “You shouldn't talk like that,” said Jehoshaphat.
Szólt Izraél királya Jehósáfáthoz: Még van egy férfiú, akitől megkérdezhetjük az Örökkévalót, de én gyűlölöm őt, mert nem szokott jót prófétálni felőlem, hanem rosszat: Míkhájehú, Jimla fia. Erre szólt Jehósáfát: Ne mondjon ilyent a király.
9 The king of Israel called over one of his officials and told him, “Bring me Micaiah, son of Imlah, right away.”
Szólított tehát Izraél királya egy udvari tisztet és mondta: Hamar hívd Míkhájehút, Jimla fiát!
10 Dressed in their royal robes, the king of Israel and King Jehoshaphat of Judah, were sitting on their thrones at the threshing floor beside the gate of Samaria, with all of the prophets prophesying in front of them.
Izraél királya pedig meg Jehósáfát, Jehúda királya ültek, ki-ki a trónján ruhákba öltözve a szérűn, Sómrón kapujának bejáratán és mind a próféták prófétáltak előttük.
11 One of them, Zedekiah, son of Chenaanah, had made himself iron horns. He announced, “This is what the Lord says: ‘With these horns you will gore the Arameans until they're dead!”
És készített magának Cidkija, Kenáana fia vasszarvakat éa mondta: Így szól az Örökkévaló: Ezekkel döföd le Arámot, míg meg nem semmisíted.
12 All the prophets were prophesying the same thing, saying, “Go ahead, attack Ramoth-gilead; you will be successful, for the Lord will hand it over to the king.”
Mind a próféták is ekképpen prófétáltak, mondván: Vonulj föl Rámót-Gileádba s légy szerencsés, és adja az Örökkévaló a király kezébe.
13 The messenger who went to call Micaiah told him, “Look, all the prophets are unanimous in prophesying positively to the king. So please make sure to speak positively like them.”
A követ pedig, aki ment hívni Míkhájehút, beszélt hozzá, mondván: Lám csak, a próféták egyhangúlag jót beszéltek a királyhoz, legyen, kérlek, a te szavad mint azok egyikének szava, hogy jót beszélj.
14 But Micaiah replied, “As the Lord lives, I can only say what my God tells me.”
De mondta Míkhájehú: Él az Örökkévaló, bizony amit majd szól hozzám az Örökkévaló, azt fogom beszélni.
15 When he came before the king, the king asked him, “Should we go up and attack Ramoth-gilead, or should we not?” “Yes, go ahead and be victorious,” Micaiah replied, “for the Lord will give it into the king's hand.”
Erre odament a királyhoz, és szólt hozzá a király: Míkhájehú, elmenjünk-e a háborúba Rámót-Gileád ellen avagy abba hagyjuk? Szólt hozzá: Vonulj föl és légy szerencsés, és adja az Örökkévaló a király kezébe.
16 But the king said to him, “How many times must I make you swear to tell me only the truth in the name of the Lord?”
Ekkor szólt hozzá a király: Még hányszor eskesselek meg téged, hogy csupán igazat beszélj hozzám az Örökkévaló nevében?
17 So Micaiah answered, “I saw all Israel scattered on the mountains like sheep without a shepherd. The Lord said, ‘These people have no master; let each of them go home in peace.’”
Mondta: Láttam egész Izraélt elszéledve a hegyeken mint juhok, melyeknek nincs pásztoruk; és szólt az Örökkévaló: nincsen ezeknek uruk, menjenek vissza, kiki a házába békében!
18 The king of Israel said to Jehoshaphat, “Didn't I tell you he never prophesies anything good for me, only bad?”
Ekkor szólt Izraél királya Jehósáfáthoz: Nemde mondtam neked, nem fog ez rólam jót prófétálni, hanem rosszat!
19 Micaiah went on to say, “So listen to what the Lord says. I saw the Lord sitting on his throne, surrounded by the whole army of heaven standing to his right and to his left.
És szólt: Azért halljad az Örökkévaló igéjét. Láttam az Örökkévalót, ülve a trónján és az égnek egész serege áll mellette jobbjáról és baljáról.
20 The Lord asked, ‘Who will trick Ahab, king of Israel, into attacking Ramoth-gilead so he will be killed there?’ One said this, another said that, and another said something else.
És mondta az Örökkévaló: Ki beszélné rá Achábot, hogy felvonuljon és elessék Rámót-Gileádban? És szólt az egyik így, a másik meg amúgy szólt.
21 Finally a spirit came and approached the Lord and said, ‘I will trick him.’
Erre kilépett egy szellem, az Örökkévaló elé állt és mondta: Én beszélem rá! És szólt hozzá az Örökkévaló: Mivel?
22 ‘How are you going to do that?’ the Lord asked. ‘I will go and be a lying spirit and make all his prophets tell lies,’ the spirit replied. ‘That will work,’ the Lord responded. ‘Go and do it.’
Mondta: Kimegyek és leszek hazug szellemmé mind az ő prófétáinak szájában. És mondta: Rá fogod beszélni és győzni is fogsz; menj ki és cselekedjél ekképpen!
23 As you see, the Lord has put a lying spirit into these prophets of yours, and the Lord has pronounced your death sentence.”
Most tehát íme adott az Örökkévaló hazug szellemet mind e prófétáid szájába, holott az Örökkévaló veszedelmet mondott ki reád.
24 Then Zedekiah, son of Chenaanah, went and slapped Micaiah in the face, and demanded, “Which way did the Spirit of the Lord go when he left me to speak to you?”
Erre odalépett Cidkijáhú Kenáana fia és arcul ütötte Míkhájehút éa mondta: Mely úton szállt el az Örökkévaló szelleme én tőlem, hogy veled beszéljen?
25 “You'll soon find out when you try and find some secret place to hide!” Micaiah replied.
Mondta Míkhájehú: Ám majd látod ama napon, midőn szobából szobába mész, hogy elrejtőzzél.
26 The king of Israel ordered, “Place Micaiah under arrest and take him back to Amon the governor of the city and to my son Joash.
Ekkor szólt Izraél királya: Vedd Míkhájehút és vezesd vissza Ámónhoz, a város nagyjához és Jóáshoz, a király fiához;
27 Tell them these are the king's instructions: ‘Put this man in jail. Give him only bread and water until my safe return.’”
és mondjad: így szól a király: vessétek ezt a fogházba éa adjatok neki enni szűken kenyeret és szűken vizet, míg megjövök békében.
28 “If you do in fact return safely then the Lord has not spoken through me,” Micaiah declared. “Pay attention everyone to all I've said!”
Ekkor szólt Míkhájehú: Ha békében vissza fogsz térni, nem az Örökkévaló beszélt általam. És szólt: Halljátok ti népek mind!
29 The king of Israel and Jehoshaphat, king of Judah, went to attack Ramoth-gilead.
Fölvonult tehát Izraél királya meg Jehósáfát, Jehúda királya Rámót-Gileádba.
30 The king of Israel told Jehoshaphat, “When I go into battle I will be in disguise, but you should wear your royal robes.” So the king of Israel disguised himself and went into battle.
És szólt Izraél királya Jehósáfáthoz: Elmásítván magamat megyek a harcba, te meg öltsd föl a magad ruháit. És elmásította magát Izraél királya és a harcba ment.
31 The king of Aram had already given these orders to his chariot commanders: “Head straight for the king of Israel alone. Don't fight with anyone else, whoever they are.”
Arám királya azonban megparancsolta volt az ő szekérhada harminckét vezérének, mondván: Ne harcoljatok kicsinnyel naggyal, hanem egyedül Izraél királyával.
32 So when the chariot commanders saw Jehoshaphat, they shouted, “This must be the king of Israel!” So they turned to attack him, but when Jehoshaphat called out for help,
És volt, amint meglátták a szekérhad vezérei Jehósáfátot, azt mondták: bizony Izraél királya az és odatértek feléje, hogy harcoljanak vele. Ekkor fölsikoltott Jehósáfát.
33 the chariot commanders saw it wasn't the king of Israel and stopped chasing him.
És volt, amint látták a szekérhad vezérei, hogy nem Izraél királya az, elfordultak tőle.
34 However, an enemy archer shot an arrow at random, hitting the king of Israel between the joints of his armor by his breastplate. The king told his charioteer, “Turn around and get me out of the fight, because I've been wounded!”
Egy ember pedig jóhiszemben meghúzta az íjat éa találta Izraél királyát a kapcsok és a páncél közt. Erre azt mondta szekérhajtójának: Fordítsd meg kezedet és vigy ki a táborból, mert megsebesültem.
35 The battle lasted all day. The king of Israel was propped up in his chariot to face the Arameans, but in the evening he died. The blood had poured out of his wound onto the floor of the chariot.
És nekihevesedett a harc ama napon, a király pedig állva maradt a kocsiban Arámmal szemben; de este meghalt és ömlött a sebnek vére a kocsi öblébe.
36 At sunset, a shout went out from the lines: “Retreat! Every man back to his town, every man back to his own country!”
S naplementekor bejárta a tábort a riadás, mondván: Kiki városába, kiki országába:
37 So the king died. He was taken back to Samaria where they buried him.
Meghalt a király, mentek Sómrónba és eltemették a királyt Sómrónban.
38 They washed his chariot at a pool in Samaria where the prostitutes came to bathe, and dogs licked up his blood, just as the Lord had said.
És lemosták a kocsit Sómrón tavánál, akkor fölnyalták a kutyák az ő vérét s a paráznanők abban fürödtek, az Örökkévaló szava szerint, melyet szólt.
39 The rest of what happened in Ahab's reign, all that he did, the ivory palace he constructed and all the cities he built are recorded in the Book of Chronicles of the Kings of Israel.
Achábnak egyéb dolgai pedig és mind az amit cselekedett, az elefántcsontház, melyet épített, és mind a városok, melyeket épített, hiszen meg vannak írva Izraél királyai történetének könyvében.
40 Ahab died and his son Ahaziah succeeded him as king.
És feküdt Acháb ősei mellé; és király lett helyette fia, Achazjáhú.
41 Jehoshaphat, son of Asa, became king of Judah in the fourth year of the reign of Ahab, king of Israel.
Jehósáfát, Ásza fia pedig király lett Jehúda fölött Acháb, Izraél királya negyedik évében.
42 Jehoshaphat was thirty-five when he became king, and he reigned in Jerusalem for twenty-five years. His mother's name was Azubah, daughter of Shilhi.
Jehósáfát harmincöt éves volt, midőn király lett és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve pedig Azúba, Silchi leánya.
43 He followed all the ways of his father; he did not depart from them, and he did what was right in the Lord's sight. However, the high places were not removed and the people still sacrificed and presented offerings there.
És járt atyjánal Ászának minden útja szerint, nem tért le arról, cselekedvén azt ami helyes az Örökkévaló szemeiben. Csak a magaslatok nem szűntek meg, a nép még áldozott és füstölögtetett a magaslatokon.
44 Jehoshaphat also made peace with the king of Israel.
Békésen élt Jehósáfát Izraél királyával.
45 The rest of what happened in Jehoshaphat's reign, his great achievements and the wars he fought are recorded in the Book of Chronicles of the Kings of Judah.
Jehósáfát egyéb dolgai pedig és hőstettei, melyeket végzett éa amit harcolt, hiszen meg vannak írva Jehúda királyai történetének könyvében.
46 He expelled from the land any cult prostitutes who were left from the time of his father Asa.
A szentelt férfiak maradékát pedig, mely megmaradt atyjának, Ászának napjaiban, kipusztította az országból.
47 (At that time there was no king in Edom; only a deputy who served as king.)
Nem volt király Edómban, helytartó volt a király.
48 Jehoshaphat built sea-going ships to go to Ophir for gold, but they went because they were wrecked at Ezion-geber.
Jehósáfát Tarsís-hajókat készített, hogy Ófírba menjenek aranyért, de nem mentek, mert összetörtek a hajók Ecjón-Géberben.
49 During that time Ahaziah, son of Ahab, asked Jehoshaphat, “Let my men sail with your men,” but Jehoshaphat refused.
Akkor szólt Achazjáhú, Acháb fia Jehósáfáthoz: Menjenek szolgáim a te szolgáiddal a hajókon; de Jehósáfát nem akarta.
50 Jehoshaphat died and was buried with his forefathers in the City of David. His son Jehoram succeeded him as king.
És feküdt Jehósáfát ősei mellé és eltemették ősei mellé, őse Dávid városában. És király lett helyette fia, Jehórám.
51 Ahaziah, son of Ahab, became king of Israel in Samaria in the seventeenth year of Jehoshaphat, king of Judah, and he reigned over Israel for two years.
Achazjáhú, Acháb fia király lett Izraél fölött Sómrónban Jehósáfátnak, Jehúda királyának tizenhetedik évében, és uralkodott Izraél fölött két évig.
52 He did what was evil in the Lord's sight and followed the ways of his father and mother, and of Jeroboam, son of Nebat, who had made Israel sin.
És azt tette, ami rossz az Örökkévaló szemeiben; járt atyja útján és anyja útján és Járobeámnak, Nebát fiának útján, aki vétkezésre indította Izraélt.
53 He served Baal and worshiped him, and angered the Lord, the God of Israel, just as his father had.
Szolgált a Báalnak és leborult előtte; és bosszantotta az Örökkévalót, Izraél Istenét, mind a szerint, ahogy cselekedett az atyja.
