Acts 16
1 So he came to Derbe and Lystra. Well now, a certain disciple was there named Timothy, son of a certain Jewish woman who believed, but his father was a Greek;
Eljutott Derbébe és Lisztrába is. És íme volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak, de görög atyának fia,
2 he was well spoken of by the brothers in Lystra and Iconium.
akiről jó bizonyságot tettek a Lisztrában és Ikóniumban élő atyafiak.
3 Paul wanted to have him go on with him, so he took and circumcised him because of the Jews who were in those parts, because they all knew that his father was a Greek.
Őt Pál magával akarta vinni, és körülmetélte őt a zsidókra való tekintettel, akik azokon a helyeken voltak: mert mindnyájan ismerték atyját, hogy görög volt.
4 As they were going through the cities they were delivering the dogmas to them, to keep—the ones that had been determined by the apostles and the elders in Jerusalem.
Amint átmentek a városokon, meghagyták nekik, hogy tartsák meg azokat a rendeleteket, amelyeket a Jeruzsálemben levő apostolok és vének hoztak.
5 So the congregations kept on being strengthened in the faith, and were increasing in number daily.
A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és számuk naponként gyarapodott.
6 Now when they had gone through Phrygia and the region of Galatia, having been forbidden by the Holy Spirit to speak the word in Asia,
Mivel a Szentlélek megtiltotta, hogy az igét Ázsiában hirdessék, körbejárták Frígiát és Galácia tartományát.
7 they approached Mysia and tried to go to Bithynia, but the Spirit did not permit them.
Mízia felé mentek, és igyekeztek Bitíniába jutni, de nem eresztette őket a Lélek.
8 So they bypassed Mysia and went down to Troas.
Áthaladtak azért Mízián, lementek Tróászba.
9 A vision appeared to Paul during the night: a man of Macedonia was standing, appealing to him and saying, “Come over to Macedonia and help us.”
Azon az éjszakán látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfiú állt előtte, kérve őt: „Gyere át Macedóniába, és légy segítségül nekünk!“
10 So when he saw the vision, we immediately prepared to go over to Macedonia, concluding that the Lord had called us to evangelize them.
Mihelyt pedig a látomást látta, azonnal igyekezett elmenni Macedóniába, megértve, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangéliumot.
11 So setting sail from Troas, we ran a straight course to Samothrace, and the next day to Neapolis;
Elhajózva Tróászból, egyenesen Szamothrákéba mentünk, másnap meg Neápoliszba.
12 and from there to Philippi, which is the foremost city of that part of Macedonia, a colony. We stayed some days in that city.
Onnét pedig Filippibe, amely Macedónia azon részének első gyarmatvárosa. Ebben a városban töltöttünk néhány napot.
13 On the Sabbath day we went outside the city by a river, where prayer was customarily made, and sitting down we started speaking to the assembled women.
Szombatnapon kimentünk a városon kívül egy folyóvíz mellé, ahol az imádkozás szokott lenni, és leülve beszélgettünk az egybegyűlt asszonyokkal.
14 A certain woman named Lydia, a dealer in purple cloth from the city of Thyatira, who worshiped God, really listened, whose heart the Lord opened to give heed to the things spoken by Paul.
Egy Lídia nevű, Thiatíra városbeli bíborárus asszony, aki félte az Istent, hallgatott ránk. Az Úr megnyitotta szívét, hogy figyeljenek azokra, amiket Pál mondott.
15 When she and her household were baptized, she appealed saying, “If you have judged me to be faithful to the Lord, come into my house and stay.” So she persuaded us.
Amikor pedig megkeresztelkedett egész házanépével együtt, kért minket: „Ha az Úr hívének ítéltetek engem, gyertek az én házamhoz, és maradjatok ott. És unszolt minket.“
16 Now it happened, as we were going to prayer, that a certain slave girl having a spirit of divination met us, who brought considerable profit to her owners by divination.
Történt pedig, hogy amikor a könyörgésre mentünk, egy szolgálóleányka jött elénk, akiben jövendőmondásnak lelke volt, és az ő urainak nagy hasznot hajtott jövendőmondásával.
17 Following Paul and Silas this girl kept calling out, “These men are servants of the Most High God, who are proclaiming to us the way of salvation!”
Követte Pált és minket, és így kiáltott: „Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, akik nektek az üdvösségnek útját hirdetik.“
18 She kept this up for many days! So Paul, becoming increasingly annoyed, turned and said to the spirit, “I command you in the name of Jesus Christ to come out of her!” And it came out that very hour.
És ezt több napon át művelte. Pál azonban megharagudott és hátrafordulva, ezt mondta a léleknek: „Parancsolom neked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle.“És kiment abban az órában.
19 But when her owners saw that their hope of profit was gone, they seized Paul and Silas and dragged them into the market place to the rulers,
Amikor látták urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett, megfogták Pált és Szilászt, a piacra vonszolták őket a hatóságok elé.
20 and bringing them before the magistrates they said, “These men, being Jews, are agitating our city,
Odavezették őket a bírákhoz és ezt mondták: „Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat.
21 and are advocating customs that are not lawful for us, being Romans, to receive or do.”
Olyan szertartásokat hirdetnek, amelyeket nem szabad elfogadnunk, sem cselekednünk, mivel rómaiak vagyunk.“
22 The crowd joined in the attack against them, and the magistrates tore the clothes off of them and ordered a beating with rods.
És velük együtt támadt a sokaság ellenük. A bírák pedig letépették ruháikat, megvesszőztették őket.
23 When they had laid many stripes on them, they threw them into prison, charging the jailer to keep them securely;
Miután sok ütést mértek rájuk, börtönbe vetették őket, megparancsolva a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket.
24 who, having received such a charge, threw them into the inner cell and fastened their feet in the stocks.
Ezt a parancsot megfogadva, a belső tömlöcbe vetette őket, és lábaikat kalodába szorította.
25 Well about midnight Paul and Silas were singing hymns to God in prayer; and the other prisoners were listening to them.
Éjféltájban pedig Pál és Szilász imádkozott, és énekkel dicsőítették az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket.
26 Suddenly there was a great earthquake, enough to shake the foundations of the prison; immediately all the doors were opened and everyone's chains were loosed.
Hirtelen nagy földindulás lett, annyira, hogy megrendültek a börtön alapjai, és azonnal megnyílt az összes ajtó, és mindnyájuknak lehulltak bilincsei.
27 But the jailer, awaking from sleep and seeing the prison doors open, drew sword, intending to kill himself, supposing that the prisoners had escaped.
A börtönőr pedig fölserkent, és látta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta kardját, és meg akarta magát ölni, mert azt gondolta, hogy elszöktek a foglyok.
28 But Paul shouted out, “Don't harm yourself, because we are all here!”
Pál azonban hangosan kiáltott: „Semmi kárt ne tégy magadban, mert mindnyájan itt vagyunk!“
29 So calling for a light he ran in and fell down trembling before Paul and Silas.
Ő pedig világosságot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Szilász elé;
30 He then brought them out and said, “Sirs, what must I do to be saved?”
majd kihozta őket, ezt és mondta: „Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?“
31 So they said, “Believe upon the Lord Jesus Christ and you will be saved, you and your household.”
Azok pedig ezt mondták: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!“
32 Then they spoke the Word of the Lord to him and to all who were in his house.
És hirdették az Úr igéjét neki és mindazoknak, akik a házánál voltak.
33 In that same hour of the night he took them aside and washed their wounds, and thereupon he and all his family were baptized.
Ekkor magához vette őket az éjszakának abban az órájában, megmosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt.
34 Then he brought them into his house and set a meal before them, and he was really rejoicing, having believed in God with his whole family.
Azután bevitte őket házába, asztalt terített nekik, és egész háznépével együtt örvendezett, hogy hitt az Istennek.
35 Now when it was day the magistrates sent the officers saying, “Let those men go.”
Amikor pedig megvirradt, a bírák elküldték a szolgákat ezt üzenve: „Bocsásd el azokat az embereket.“
36 So the jailer reported these words to Paul, “The magistrates have sent to release you; so now you can leave and go in peace.”
A börtönőr pedig tudtatta ezeket Pállal: „A bírák ide küldtek, hogy bocsássalak el titeket: most azért távozzatok, menjetek el békességgel!“
37 But Paul said to them: “After severely beating us in public, although we were uncondemned Romans, they threw us into prison, and now do they toss us out on the sly? No way! Rather, let them come themselves and escort us out!”
Pál pedig ezt mondta nekik: „Megvesszőztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római emberek vagyunk, és börtönbe vetettek: és most alattomban akarnak bennünket elküldeni? Nem úgy, hanem jöjjenek ők maguk, és vezessenek ki minket.“
38 So the officers reported these words to the magistrates, and they were afraid when they heard that they were Romans;
A szolgák pedig megmondták a bíráknak ezeket a beszédeket. Azok pedig megijedtek, amikor meghallották, hogy rómaiak,
39 and they came and appealed to them, and leading them out they asked them to leave the city.
odamentek, megkövették és kivezették őket, kérték, hogy menjenek el a városból.
40 So exiting the prison they entered Lydia's place, and upon seeing the brothers they encouraged them and departed.
Amint kijöttek a börtönből, bementek Lídiához. Amikor meglátták az atyafiakat, vigasztalták őket, és eltávoztak.
