Song of Solomon 6
1 Whither is thy beloved gone, O thou most beautiful among women? whither is thy beloved turned aside, and we will seek him with thee?
Hová ment a te szerelmesed, oh asszonyoknak szépe? hová fordult a te szerelmesed, hogy keressük őt veled együtt?
2 My beloved is gone down into his garden, to the bed of aromatical spices, to feed in the gardens, and to gather lilies.
Az én szerelmesem, elment az ő kertébe, a drága füveknek táblái közé, hogy lakozzék a kertekben, és liliomokat szedjen.
3 I to my beloved, and my beloved to me, who feedeth among the lilies.
Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyim, a ki a liliomok közt legeltet.
4 Thou art beautiful, O my love, sweet and comely as Jerusalem: terrible as an army set in array.
Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa, kedves, mint Jeruzsálem, rettenetes, mint a zászlós tábor.
5 Turn away thy eyes from me, for they have made me flee away. Thy hair is as a flock of goats, that appear from Galaad.
Fordítsd el a te szemeidet én tőlem, mert azok megzavarnak engem. A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, melyek a Gileádról szállanak alá.
6 Thy teeth as a flock of sheep, which come up from the washing, all with twins, and there is none barren among them.
A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, melyek feljőnek a fördőből, melyek mind kettősöket ellenek, és meddő azok között nincsen.
7 Thy cheeks are as the bark of a pomegranate, beside what is hidden within thee.
Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, a te fátyolod alatt.
8 There are threescore queens, and fourscore concubines, and young maidens without number.
Hatvanan vannak a királynék, és nyolczvanan az ágyasok és számtalan a leányzó.
9 One is my dove, my perfect one is but one, she is the only one of her mother, the chosen of her that bore her. The daughters saw her, and declared her most blessed: the queens and concubines, and they praised her.
És az én galambom, az én tökéletesem, az ő anyjának egyetlenegye, az ő szülőjének választottja. Látják a leányok, és boldognak mondják őt, a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.
10 Who is she that cometh forth as the morning rising, fair as the moon, bright as the sun, terrible as an army set in array?
Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor?
11 I went down into the garden of nuts, to see the fruits of the valleys, and to look if the vineyard had flourished, and the pomegranates budded.
A diófás kertekbe mentem vala alá, hogy a völgynek zöld fűveit lássam; hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő, és a pomagránátfák virágzanak-é?
12 I knew not: my soul troubled me for the chariots of Aminadab.
Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem az én nemes népemnek díszhintajába.
13 Return, return, O Sulamitess: return, return that we may behold thee.
Térj meg, oh Sulamit! térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! Mit néztek Sulamiton? mintegy Machanaimbeli körtánczot!
