< Psalms 94 >
1 The Lord is the God to whom revenge belongeth: the God of revenge hath acted freely.
Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
2 Lift up thyself, thou that judgest the earth: render a reward to the proud.
Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
3 How long shall sinners, O Lord: how long shall sinners glory?
A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
4 Shall they utter, and speak iniquity: shall all speak who work injustice?
Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
5 Thy people, O Lord, they have brought low: and they have afflicted thy inheritance.
A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
6 They have slain the widow and the stranger: and they have murdered the fatherless.
Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
7 And they have said: The Lord shall not see: neither shall the God of Jacob understand.
És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
8 Understand, ye senseless among the people: and, you fools, be wise at last.
Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
9 He that planted the ear, shall he not hear? or he that formed the eye, doth he not consider?
A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
10 He that chastiseth nations, shall he not rebuke: he that teacheth man knowledge?
A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
11 The Lord knoweth the thoughts of men, that they are vain.
Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
12 Blessed is the man whom thou shalt instruct, O Lord: and shalt teach him out of thy law.
Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
13 That thou mayst give him rest from the evil days: till a pit be dug for the wicked.
Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
14 For the Lord will not cast off his people: neither will he forsake his own inheritance.
Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
15 Until justice be turned into judgment: and they that are near it are all the upright in heart.
Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
16 Who shall rise up for me against the evildoers? or who shall stand with me against the workers of iniquity?
Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
17 Unless the Lord had been my helper, my soul had almost dwelt in hell. ()
Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
18 If I said: My foot is moved: thy mercy, O Lord, assisted me.
Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
19 According to the multitude of my sorrows in my heart, thy comforts have given joy to my soul.
Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
20 Doth the seat of iniquity stick to thee, who framest labour in commandment?
Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
21 They will hunt after the soul of the just, and will condemn innocent blood.
Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
22 But the Lord is my refuge: and my God the help of my hope.
De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
23 And he will render them their iniquity: and in their malice he will destroy them: the Lord our God will destroy them.
És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.