Psalms 9
1 Unto the end, for the hidden things of the Son. A psalm for David. I will give praise to thee, O Lord, with my whole heart: I will relate all thy wonders.
A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól. Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet!
2 I will be glad and rejoice in thee: I will sing to thy name, O thou most high.
Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!
3 When my enemy shall be turned back: they shall be weakened and perish before thy face.
A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.
4 For thou hast maintained my judgment and my cause: thou hast sat on the throne, who judgest justice.
Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.
5 Thou hast rebuked the Gentiles, and the wicked one hath perished: thou hast blotted out their name for ever and ever.
Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.
6 The swords of the enemy have failed unto the end: and their cities thou hast destroyed. Their memory hath perished with a noise.
Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.
7 But the Lord remaineth for ever. He hath prepared his throne in judgment:
De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.
8 And he shall judge the world in equity, he shall judge the people in justice.
És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;
9 And the Lord is become a refuge for the poor: a helper in due time in tribulation.
hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében.
10 And let them trust in thee who know thy name: for thou hast not forsaken them that seek thee, O Lord.
Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.
11 Sing ye to the Lord, who dwelleth in Sion: declare his ways among the Gentiles:
Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.
12 For requiring their blood he hath remembered the: he hath not forgotten the cry of the poor.
Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.
13 Have mercy on me, O Lord: see my humiliation which I suffer from my enemies.
Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;
14 Thou that liftest me up from the gates of death, that I may declare all thy praises in the gates of the daughter of Sion.
azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.
15 I will rejoice in thy salvation: the Gentiles have stuck fast in the destruction which they have prepared. Their foot hath been taken in the very snare which they hid.
Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.
16 The Lord shall be known when he executeth judgments: the sinner hath been caught in the works of his own hands.
Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.
Az alvilágba térnek a gonoszok, mind a nemzetek, az istenfelejtők. (Sheol h7585)
18 For the poor man shall not be forgotten to the end: the patience of the poor shall not perish for ever.
Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.
19 Arise, O Lord, let not man be strengthened: let the Gentiles be judged in thy sight.
Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt;
20 Appoint, O Lord, a lawgiver over them: that the Gentiles may know themselves to be but men.
szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.
