Psalms 81
1 Unto the end, for the winepresses, a psalm for Asaph himself. Rejoice to God our helper: sing aloud to the God of Jacob.
Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
2 Take a psalm, and bring hither the timbrel: the pleasant psaltery with the harp.
Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
3 Blow up the trumpet on the new moon, on the noted day of your solemnity.
Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
4 For it is a commandment in Israel, and a judgment to the God of Jacob.
Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
5 He ordained it for a testimony in Joseph, when he came out of the land of Egypt: he heard a tongue which he knew not.
Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
6 He removed his back from the burdens: his hands had served in baskets.
Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
7 Thou calledst upon me in affliction, and I delivered thee: I heard thee in the secret place of tempest: I proved thee at the waters of contradiction.
A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
8 Hear, O my people, and I will testify to thee: O Israel, if thou wilt hearken to me,
Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
9 There shall be no new god in thee: neither shalt thou adore a strange god.
Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
10 For I am the Lord thy God, who brought thee out of the land of Egypt: open thy mouth wide, and I will fill it.
Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
11 But my people heard not my voice: and Israel hearkened not to me.
De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
12 So I let them go according to the desires of their heart: they shall walk in their own inventions.
Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
13 If my people had heard me: if Israel had walked in my ways:
Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
14 I should soon have humbled their enemies, and laid my hand on them that troubled them.
Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
15 The enemies of the Lord have lied to him: and their time shall be for ever.
Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
16 And he fed them with the fat of wheat, and filled them with honey out of the rock.
És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
