< Psalms 80 >
1 Unto the end, for them that shall he changed, a testimony for Asaph, a psalm. Give ear, O thou that rulest Israel: thou that leadest Joseph like a sheep. Thou that sittest upon the cherubims, shine forth
Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!
2 Before Ephraim, Benjamin, and Manasses. Stir up thy might, and come to save us.
Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket!
3 Convert us, O God: and shew us thy face, and we shall be saved.
Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
4 O Lord God of hosts, how long wilt thou be angry against the prayer of thy servant?
Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
5 How long wilt thou feed us with the bread of tears: and give us for our drink tears in measure?
Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket.
6 Thou hast made us to be a contradiction to our neighbours: and our enemies have scoffed at us.
Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
7 O God of hosts, convert us: and shew thy face, and we shall be saved.
Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
8 Thou hast brought a vineyard out of Egypt: thou hast cast cut the Gentiles and planted it.
Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd.
9 Thou wast the guide of its journey in its sight: thou plantedst the roots thereof, and it filled the land.
Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
10 The shadow of it covered the hills: and the branches thereof the cedars of God.
Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái.
11 It stretched forth its branches unto the sea, and its boughs unto the river.
Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
12 Why hast thou broken down the hedge thereof, so that all they who pass by the way do pluck it?
Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő?
13 The boar out of the wood hath laid it waste: and a singular wild beast hath devoured it.
Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
14 Turn again, O God of hosts, look down from heaven, and see, and visit this vineyard:
Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt!
15 And perfect the same which thy right hand hath planted: and upon the son of man whom thou hast confirmed for thyself.
És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!
16 Things set on fire and dug down shall perish at the rebuke of thy countenance.
Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.
17 Let thy hand be upon the man of thy right hand: and upon the son of man whom thou hast confirmed for thyself.
Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak,
18 And we depart not from thee, thou shalt quicken us: and we will call upon thy name.
Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.
19 O Lord God of hosts, convert us: and shew thy face, and we shall be saved.
Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!