Psalms 78
1 Understanding for Asaph. Attend, O my people, to my law: incline your ears to the words of my mouth.
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2 I will open my mouth in parables: I will utter propositions from the beginning.
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3 How great things have we heard and known, and our fathers have told us.
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4 They have not been hidden from their children, in another generation. Declaring the praises of the Lord, and his powers, and his wonders which he hath done.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5 And he set up a testimony in Jacob: and made a law in Israel. How great things he commanded our fathers, that they should make the same known to their children:
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6 That another generation might know them. The children that should be born and should rise up, and declare them to their children.
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7 That they may put their hope in God and may not forget the works of God: and may seek his commandments.
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8 That they may not become like their fathers, a perverse and exasperating generation. A generation that set not their heart aright: and whose spirit was not faithful to God.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9 The sons of Ephraim who bend and shoot with the bow: they have turned back in the day of battle.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10 They kept not the covenant of God: and in his law they would not walk.
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11 And they forgot his benefits, and his wonders that he had shewn them.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12 Wonderful things did he do in the sight of their fathers, in the land of Egypt, in the field of Tanis.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13 He divided the sea and brought them through: and he made the waters to stand as in a vessel.
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14 And he conducted them with a cloud by day: and all the night with a light of fire.
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15 He struck the rock in the wilderness: and gave them to drink, as out of the great deep.
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16 He brought forth water out of the rock: and made streams run down as rivers.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17 And they added yet more sin against him: they provoked the most High to wrath in the place without water.
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18 And they tempted God in their hearts, by asking meat for their desires.
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19 And they spoke ill of God: they said: Can God furnish a table in the wilderness?
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Because he struck the rock, and the waters gushed out, and the streams overflowed. Can he also give bread, or provide a table for his people?
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21 Therefore the Lord heard, and was angry: and a fire was kindled against Jacob, and wrath came up against Israel.
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22 Because they believed not in God: and trusted not in his salvation.
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23 And he had commanded the clouds from above, and had opened the doors of heaven.
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24 And had rained down manna upon them to eat, and had given them the bread of heaven.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25 Man ate the bread of angels: he sent them provisions in abundance.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26 He removed the south wind from heaven: and by his power brought in the southwest wind.
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27 And he rained upon them flesh as dust: and feathered fowls like as the sand of the sea.
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 And they fell in the midst of their camp, round about their pavilions.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29 So they did eat, and were filled exceedingly, and he gave them their desire:
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30 They were not defrauded of that which they craved. As yet their meat was in their mouth:
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31 And the wrath of God came upon them. And he slew the fat ones amongst them, and brought down the chosen men of Israel.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32 In all these things they sinned still: and they believed not for his wondrous works.
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33 And their days were consumed in vanity, and their years in haste.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34 When he slew them, then they sought him: and they returned, and came to him early in the morning.
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35 And they remembered that God was their helper: and the most high God their redeemer.
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36 And they loved him with their mouth: and with their tongue they lied unto him:
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37 But their heart was not right with him: nor were they counted faithful in his covenant.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38 But he is merciful, and will forgive their sins: and will not destroy them. And many a time did he turn away his anger: and did not kindle all his wrath.
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39 And he remembered that they are flesh: a wind that goeth and returneth not.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40 How often did they provoke him in the desert: and move him to wrath in the place without water?
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41 And they turned back and tempted God: and grieved the holy one of Israel.
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42 They remembered not his hand, in the day that he redeemed them from the hand of him that afflicted them:
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43 How he wrought his signs in Egypt, and his wonders in the field of Tanis.
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44 And he turned their rivers into blood, and their showers that they might, not drink.
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45 He sent amongst them divers sores of flies, which devoured them: and frogs which destroyed them.
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46 And he gave up their fruits to the blast, and their labours to the locust.
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47 And he destroyed their vineyards with hail, and their mulberry trees with hoarfrost.
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48 And he gave up their cattle to the hail, and their stock to the fire.
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49 And he sent upon them the wrath of his indignation: indignation and wrath and trouble, which he sent by evil angels.
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50 He made a way for a path to his anger: he spared not their souls from death, and their cattle he shut up in death.
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51 And he killed all the firstborn in the land of Egypt: the firstfruits of all their labour in the tabernacles of Cham.
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52 And he took away his own people as sheep: and guided them in the wilderness like a flock.
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53 And he brought them out in hope, and they feared not: band the sea overwhelmed their enemies.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54 And he brought them into the mountain of his sanctuary: the mountain which his right hand had purchased. And he cast out the Gentiles before them: and by lot divided to them their land by a line of distribution.
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55 And he made the tribes of Israel to dwell in their tabernacles.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56 Yet they tempted, and provoked the most high God: and they kept not his testimonies.
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57 And they turned away, and kept not the covenant: even like their fathers they were turned aside as a crooked bow.
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58 They provoked him to anger on their hills: and moved him to jealousy with their graven things.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59 God heard, and despised them, and he reduced Israel exceedingly as it were to nothing.
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60 And he put away the tabernacle of Silo, his tabernacle where he dwelt among men.
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61 And he delivered their strength into captivity: and their beauty into the hands of the enemy.
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62 And he shut up his people under the sword: and he despised his inheritance.
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63 Fire consumed their young men: and their maidens were not lamented.
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64 Their priests fell by the sword: and their widows did not mourn.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65 And the Lord was awaked as one out of sleep, and like a mighty man that hath been surfeited with wine.
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66 And he smote his enemies on the hinder parts: he put them to an everlasting reproach.
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67 And he rejected the tabernacle of Joseph: and chose not the tribe of Ephraim:
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68 But he chose the tribe of Juda, mount Sion which he loved.
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69 And he built his sanctuary as of unicorns, in the land which he founded for ever.
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70 And he chose his servant David, and took him from the hocks of sheep: he brought him from following the ewes great with young,
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71 To feed Jacob his servant, and Israel his inheritance.
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72 And he fed them in the innocence of his heart: and conducted them by the skillfulness of his hands.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
