Psalms 74
1 Understanding for Asaph. O God, why hast thou cast us off unto the end: why is thy wrath enkindled against the sheep of thy pasture?
Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
2 Remember thy congregation, which thou hast possessed from the beginning. The sceptre of thy inheritance which thou hast redeemed: mount Sion in which thou hast dwelt.
Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
3 Lift up thy hands against their pride unto the end; see what things the enemy hath done wickedly in the sanctuary.
Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
4 And they that hate thee have made their boasts, in the midst of thy solemnity. They have set up their ensigns for signs,
Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
5 And they knew not both in the going out and on the highest top. As with axes in a wood of trees,
Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
6 They have cut down at once the gates thereof, with axe and hatchet they have brought it down.
Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
7 They have set fire to thy sanctuary: they have defiled the dwelling place of thy name on the earth.
Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
8 They said in their heart, the whole kindred of them together: Let us abolish all the festival days of God from the land.
Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
9 Our signs we have not seen, there is now no prophet: and he will know us no more.
Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
10 How long, O God, shall the enemy reproach: is the adversary to provoke thy name for ever?
Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
11 Why dost thou turn away thy hand: and thy right hand out of the midst of thy bosom for ever?
Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
12 But God is our king before ages: he hath wrought salvation in the midst of the earth.
Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13 Thou by thy strength didst make the sea firm: thou didst crush the heads of the dragons in the waters.
Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14 Thou hast broken the heads of the dragon: thou hast given him to be meat for the people of the Ethiopians.
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15 Thou hast broken up the fountains and the torrents: thou hast dried up the Ethan rivers.
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16 Thine is the day, and thine is the night: thou hast made the morning light and the sun.
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17 Thou hast made all the borders of the earth: the summer and the spring were formed by thee.
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18 Remember this, the enemy hath reproached the Lord: and a foolish people hath provoked thy name.
Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19 Deliver not up to beasts the souls that confess to thee: and forget not to the end the souls of thy poor.
Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
20 Have regard to thy covenant: for they that are the obscure of the earth have been filled with dwellings of iniquity.
Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21 Let not the humble be turned away with confusion: the poor and needy shall praise thy name.
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
22 Arise, O God, judge thy own cause: remember thy reproaches with which the foolish man hath reproached thee all the day.
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
23 Forget not the voices of thy enemies: the pride of them that hate thee ascendeth continually.
Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
