Psalms 69
1 Unto the end, for them that shall be changed; for David. SAVE me, O God: for the waters are come in even unto my soul.
A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
2 I stick fast in the mire of the deep: and there is no sure standing. I am come into the depth of the sea: and a tempest hath overwhelmed me.
Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
3 I have laboured with crying; my jaws are become hoarse: my eyes have failed, whilst I hope in my God.
Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
4 They are multiplied above the hairs of my head, who hate me without cause. My enemies are grown strong who have wrongfully persecuted me: then did I pay that which I took not away.
Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
5 O God, thou knowest my foolishness; and my offences are not hidden from thee:
Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
6 Let not them be ashamed for me, who look for thee, O Lord, the Lord of hosts. Let them not be confounded on my account, who seek thee, O God of Israel.
Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
7 Because for thy sake I have borne reproach; shame hath covered my face.
Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
8 I am become a stranger to my brethren, and an alien to the sons of my mother.
elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
9 For the zeal of thy house hath eaten me up: and the reproaches of them that reproached thee are fallen upon me.
Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
10 And I covered my soul in fasting: and it was made a reproach to me.
Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
11 And I made haircloth my garment: and I became a byword to them.
öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
12 They that sat in the gate spoke against me: and they that drank wine made me their song.
Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
13 But as for me, my prayer is to thee, O Lord; for the time of thy good pleasure, O God. In the multitude of thy mercy hear me, in the truth of thy salvation.
De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
14 Draw me out of the mire, that I may not stick fast: deliver me from them that hate me, and out of the deep waters.
Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
15 Let not the tempest of water drown me, nor the deep swallow me up: and let not the pit shut her mouth upon me.
Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
16 Hear me, O Lord, for thy mercy is kind; look upon me according to the multitude of thy tender mercies.
Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
17 And turn not away thy face from thy servant: for I am in trouble, hear me speedily.
S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
18 Attend to my soul, and deliver it: save me because of my enemies.
Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
19 Thou knowest my reproach, and my confusion, and my shame.
Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
20 In thy sight are all they that afflict me; my heart hath expected reproach and misery. And I looked for one that would grieve together with me, but there was none: and for one that would comfort me, and I found none.
Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
21 And they gave me gall for my food, and in my thirst they gave me vinegar to drink.
Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
22 Let their table become as a snare before them, and a recompense, and a stumblingblock.
Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
23 Let their eyes be darkened that they see not; and their back bend thou down always.
Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
24 Pour out thy indignation upon them: and let thy wrathful anger take hold of them.
Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
25 Let their habitation be made desolate: and let there be none to dwell in their tabernacles.
Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
26 Because they have persecuted him whom thou hast smitten; and they have added to the grief of my wounds.
Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
27 Add thou iniquity upon their iniquity: and let them not come into thy justice.
Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
28 Let them be blotted out of the book of the living; and with the just let them not be written.
Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
29 But I am poor and sorrowful: thy salvation, O God, hath set me up.
Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
30 I will praise the name of God with a canticle: and I will magnify him with praise.
Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
31 And it shall please God better than a young calf, that bringeth forth horns and hoofs.
az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
32 Let the poor see and rejoice: seek ye God, and your soul shall live.
Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
33 For the Lord hath heard the poor: and hath not despised his prisoners.
Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
34 Let the heavens and the earth praise him; the sea, and every thing that creepeth therein.
Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
35 For God will save Sion, and the cities of Juda shall be built up. And they shall dwell there, and acquire it by inheritance.
mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
36 And the seed of his servants shall possess it; and they that love his name shall dwell therein.
és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
