Psalms 60

1 Unto the end, for them that shall be changed, for the inscription of a title, to David himself, for doctrine, When he set fire to Mesopotamia of Syria and Sobal and Joab returned and slew of Edom, in the vale of the saltpits, twelve thousand men. O God, thou hast cast us off, and hast destroyed us; thou hast been angry, and hast had mercy on us.

Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

2 Thou hast moved the earth, and hast troubled it: heal thou the breaches thereof, for it has been moved.

Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.

3 Thou hast shewn thy people hard things; thou hast made us drink wine of sorrow.

A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.

4 Thou hast given a warning to them that fear thee: that they may flee from before the bow: That thy beloved may be delivered.

Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)

5 Save me with thy right hand, and hear me.

Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!

6 God hath spoken in his holy place: I will rejoice, and I will divide Sichem; and will mete out the vale of tabernacles.

Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:

7 Galaad is mine, and Manasses is mine: and Ephraim is the strength of my head. Juda is my king:

Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.

8 Moab is the pot of my hope. Into Edom will I stretch out my shoe: to me the foreigners are made subject.

Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

9 Who will bring me into the strong city? who will lead me into Edom?

Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?

10 Wilt not thou, O God, who hast cast us off? and wilt not thou, O God, go out with our armies?

Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?

11 Give us help from trouble: for vain is the salvation of man.

Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.

12 Through God we shall do mightily: and he shall bring to nothing them that afflict us.

Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.