Psalms 60

1 Unto the end, for them that shall be changed, for the inscription of a title, to David himself, for doctrine, When he set fire to Mesopotamia of Syria and Sobal and Joab returned and slew of Edom, in the vale of the saltpits, twelve thousand men. O God, thou hast cast us off, and hast destroyed us; thou hast been angry, and hast had mercy on us.

A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket!

2 Thou hast moved the earth, and hast troubled it: heal thou the breaches thereof, for it has been moved.

Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.

3 Thou hast shewn thy people hard things; thou hast made us drink wine of sorrow.

Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.

4 Thou hast given a warning to them that fear thee: that they may flee from before the bow: That thy beloved may be delivered.

Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.

5 Save me with thy right hand, and hear me.

Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

6 God hath spoken in his holy place: I will rejoice, and I will divide Sichem; and will mete out the vale of tabernacles.

Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

7 Galaad is mine, and Manasses is mine: and Ephraim is the strength of my head. Juda is my king:

Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.

8 Moab is the pot of my hope. Into Edom will I stretch out my shoe: to me the foreigners are made subject.

Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!

9 Who will bring me into the strong city? who will lead me into Edom?

Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?

10 Wilt not thou, O God, who hast cast us off? and wilt not thou, O God, go out with our armies?

Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

11 Give us help from trouble: for vain is the salvation of man.

Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.

12 Through God we shall do mightily: and he shall bring to nothing them that afflict us.

Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.