Psalms 6

1 Unto the end, in verses, a psalm for David, for the octave. O Lord, rebuke me not in thy indignation, nor chastise me in thy wrath.

Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára. Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

2 Have mercy on me, O Lord, for I am weak: heal me, O Lord, for my bones are troubled.

Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

3 And my soul is troubled exceedingly: but thou, O Lord, how long?

Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?

4 Turn to me, O Lord, and deliver my soul: O save me for thy mercy’s sake.

Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

5 For there is no one in death, that is mindful of thee: and who shall confess to thee in hell? (Sheol h7585)

Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged? (Sheol h7585)

6 I have laboured in my groanings, every night I will wash my bed: I will water my couch with my tears.

Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.

7 My eye is troubled through indignation: I have grown old amongst all my enemies.

Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

8 Depart from me, all ye workers of iniquity: for the Lord hath heard the voice of my weeping.

Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.

9 The Lord hath heard my supplication: the Lord hath received my prayer.

Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.

10 Let all my enemies be ashamed, and be very much troubled: let them be turned back, and be ashamed very speedily.

Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.