Psalms 44
1 Unto the end, for the sons of Core, to give understanding. We have heard, O God, with our ears: our fathers have declared to us, The work, thou hast wrought in their days, and in the days of old.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 Thy hand destroyed the Gentiles, and thou plantedst them: thou didst afflict the people and cast them out.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 For they got not the possession of the land by their own sword: neither did their own arm save them. But thy right hand and thy arm, and the light of thy countenance: because thou wast pleased with them.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 Thou art thyself my king and my God, who commandest the saving of Jacob.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 Through thee we will push down our enemies with the horn: and through thy name we will despise them that rise up against us.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 For I will not trust in my bow: neither shall my sword save me.
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 But thou hast saved us from them that afflict us: and hast put them to shame that hate us.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 In God shall we glory all the day long: and in thy name we will give praise for ever.
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 But now thou hast cast us off, and put us to shame: and thou, O God, wilt not go out with our armies.
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 Thou hast made us turn our back to our enemies: and they that hated us plundered for themselves.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 Thou hast given us up like sheep to be eaten: thou hast scattered us among the nations.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 Thou hast sold thy people for no price: and there was no reckoning in the exchange of them.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 Thou hast made us a reproach to our neighbours, a scoff and derision to them that are round about us.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 Thou hast made us a byword among the Gentiles: a shaking of the head among the people.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 All the day long my shame is before me: and the confusion of my face hath covered me,
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 At the voice of him that reproacheth and detracteth me: at the face of the enemy and persecutor.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 All these things have come upon us, yet we have not forgotten thee: and we have not done wickedly in they covenant.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 And our heart hath not turned back: neither hast thou turned aside our steps from thy way.
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 For thou hast humbled us in the place of affliction: and the shadow of death hath covered us.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 If we have forgotten the name of our God, and if we have spread forth our hands to a strange god:
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 Shall not God search out these things: for he knoweth the secrets of the heart.
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 Because for thy sake we are killed all the day long: we are counted as sheep for the slaughter.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Arise, why sleepest thou, O Lord? arise, and cast us not off to the end.
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Why turnest thou face away? and forgettest our want and our trouble?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 For our soul is humbled down to the dust: our belly cleaveth to the earth.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Arise, O Lord, help us and redeem us for thy name’s sake.
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
