< Psalms 44 >

1 Unto the end, for the sons of Core, to give understanding. We have heard, O God, with our ears: our fathers have declared to us, The work, thou hast wrought in their days, and in the days of old.
A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
2 Thy hand destroyed the Gentiles, and thou plantedst them: thou didst afflict the people and cast them out.
Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
3 For they got not the possession of the land by their own sword: neither did their own arm save them. But thy right hand and thy arm, and the light of thy countenance: because thou wast pleased with them.
Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
4 Thou art thyself my king and my God, who commandest the saving of Jacob.
Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
5 Through thee we will push down our enemies with the horn: and through thy name we will despise them that rise up against us.
Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
6 For I will not trust in my bow: neither shall my sword save me.
Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
7 But thou hast saved us from them that afflict us: and hast put them to shame that hate us.
hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
8 In God shall we glory all the day long: and in thy name we will give praise for ever.
Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
9 But now thou hast cast us off, and put us to shame: and thou, O God, wilt not go out with our armies.
Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
10 Thou hast made us turn our back to our enemies: and they that hated us plundered for themselves.
hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
11 Thou hast given us up like sheep to be eaten: thou hast scattered us among the nations.
Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
12 Thou hast sold thy people for no price: and there was no reckoning in the exchange of them.
Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
13 Thou hast made us a reproach to our neighbours, a scoff and derision to them that are round about us.
Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
14 Thou hast made us a byword among the Gentiles: a shaking of the head among the people.
Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
15 All the day long my shame is before me: and the confusion of my face hath covered me,
Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
16 At the voice of him that reproacheth and detracteth me: at the face of the enemy and persecutor.
gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
17 All these things have come upon us, yet we have not forgotten thee: and we have not done wickedly in they covenant.
Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
18 And our heart hath not turned back: neither hast thou turned aside our steps from thy way.
Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
19 For thou hast humbled us in the place of affliction: and the shadow of death hath covered us.
úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
20 If we have forgotten the name of our God, and if we have spread forth our hands to a strange god:
Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
21 Shall not God search out these things: for he knoweth the secrets of the heart.
nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
22 Because for thy sake we are killed all the day long: we are counted as sheep for the slaughter.
Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
23 Arise, why sleepest thou, O Lord? arise, and cast us not off to the end.
Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
24 Why turnest thou face away? and forgettest our want and our trouble?
Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
25 For our soul is humbled down to the dust: our belly cleaveth to the earth.
Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
26 Arise, O Lord, help us and redeem us for thy name’s sake.
Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!

< Psalms 44 >