Psalms 139
1 Lord, thou hast proved me, and known me:
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2 Thou hast know my sitting down, and my rising up.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
3 Thou hast understood my thoughts afar off: my path and my line thou hast searched out.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4 And thou hast foreseen all my ways: for there is no speech in my tongue.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5 Behold, O Lord, thou hast known all things, the last and those of old: thou hast formed me, and hast laid thy hand upon me.
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Thy knowledge is become wonderful to me: it is high, and I cannot reach to it.
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7 Whither shall I go from thy spirit? or whither shall I flee from thy face?
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)
9 If I take my wings early in the morning, and dwell in the uttermost parts of the sea:
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10 Even there also shall thy hand lead me: and thy right hand shall hold me.
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11 And I said: Perhaps darkness shall cover me: and night shall be my light in my pleasures.
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12 But darkness shall not be dark to thee, and night shall be light as day: the darkness thereof, and the light thereof are alike to thee.
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13 For thou hast possessed my reins: thou hast protected me from my mother’s womb.
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14 I will praise thee, for thou art fearfully magnified: wonderful are thy works, and my soul knoweth right well.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15 My bone is not hidden from thee, which thou hast made in secret: and my substance in the lower parts of the earth.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16 Thy eyes did see my imperfect being, and in thy book all shall be written: days shall be formed, and no one in them.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17 But to me thy friends, O God, are made exceedingly honourable: their principality is exceedingly strengthened.
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18 I will number them, and they shall be multiplied above the sand: I rose up and am still with thee.
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19 If thou wilt kill the wicked, O God: ye men of blood, depart from me:
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20 Because you say in thought: They shall receive thy cities in vain.
A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21 Have I not hated them, O Lord, that hated thee: and pine away because of thy enemies?
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22 I have hated them with a perfect hatred: and they are become enemies to me.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23 Prove me, O God, and know my heart: examine me, and know my paths.
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24 And see if there be in me the way of iniquity: and lead me in the eternal way.
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
