Psalms 11

1 Unto the end. A psalm for David. In the Lord I put my trust: how then do you say to my soul: Get thee away from hence to the mountain like a sparrow?

Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

2 For, lo, the wicked have bent their bow; they have prepared their arrows in the quiver; to shoot in the dark the upright of heart.

Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

3 For they have destroyed the things which thou hast made: but what has the just man done?

Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

4 The Lord is in his holy temple, the Lord’s throne is in heaven. His eyes look on the poor man: his eyelids examine the sons of men.

Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

5 The Lord trieth the just and the wicked: but he that loveth iniquity hateth his own soul.

Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

6 He shall rain snares upon sinners: fire and brimstone and storms of winds shall be the portion of their cup.

Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

7 For the Lord is just, and hath loved justice: his countenance hath beheld righteousness.

Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.