Psalms 102
1 The prayer of the poor man, when he was anxious, and poured out his supplication before the Lord. Hear, O Lord, my prayer: and let my cry come to thee.
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Turn not away thy face from me: in the day when I am in trouble, incline thy ear to me. In what day soever I shall call upon thee, hear me speedily.
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 For my days are vanished like smoke: and my bones are grown dry like fuel for the fire.
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 I am smitten as grass, and my heart is withered: because I forgot to eat my bread.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 Through the voice of my groaning, my bone hath cleaved to my flesh.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 I am become like to a pelican of the wilderness: I am like a night raven in the house.
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 I have watched, and am become as a sparrow all alone on the housetop.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 All the day long my enemies reproached me: and they that praised me did swear against me.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 For I did eat ashes like bread, and mingled my drink with weeping.
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 Because of thy anger and indignation: for having lifted me up thou hast thrown me down.
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 My days have declined like a shadow, and I am withered like grass.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 But thou, O Lord, endurest for ever: and thy memorial to all generations.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 Thou shalt arise and have mercy on Sion: for it is time to have mercy on it, for the time is come.
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 For the stones thereof have pleased thy servants: and they shall have pity on the earth thereof.
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 And the Gentiles shall fear thy name, O Lord, and all the kings of the earth thy glory.
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 For the Lord hath built up Sion: and he shall be seen in his glory.
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 He hath had regard to the prayer of the humble: and he hath not despised their petition.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 Let these things be written unto another generation: and the people that shall be created shall praise the Lord:
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 Because he hath looked forth from his high sanctuary: from heaven the Lord hath looked upon the earth.
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 That he might hear the groans of them that are in fetters: that he might release the children of the slain:
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 That they may declare the name of the Lord in Sion: and his praise in Jerusalem;
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 When the people assemble together, and kings, to serve the Lord.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 He answered him in the way of his strength: Declare unto me the fewness of my days.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 Call me not away in the midst of my days: thy years are unto generation and generation.
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 In the beginning, O Lord, thou foundedst the earth: and the heavens are the works of thy hands.
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 They shall perish but thou remainest: and all of them shall grow old like a garment: And as a vesture thou shalt change them, and they shall be changed.
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 But thou art always the selfsame, and thy years shall not fail.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 The children of thy servants shall continue: and their seed shall be directed for ever.
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
