Psalms 101

1 A psalm for David himself. Mercy and judgment I will sing to thee, O Lord: I will sing,

Dávid zsoltára. Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram!

2 And I will understand in the unspotted way, when thou shalt come to me. I walked in the innocence of my heart, in the midst of my house.

Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.

3 I did not set before my eyes any unjust thing: I hated the workers of iniquities.

Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám.

4 The perverse heart did not cleave to me: and the malignant, that turned aside from me, I would not know.

A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.

5 The man that in private detracted his neighbour, him did I persecute. With him that had a proud eye, and an unsatiable heart, I would not eat.

A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem.

6 My eyes were upon the faithful of the earth, to sit with me: the man that walked in the perfect way, he served me.

Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.

7 He that worketh pride shall not dwell in the midst of my house: he that speaketh unjust things did not prosper before my eyes.

Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt.

8 In the morning I put to death all the wicked of the land: that I might cut off all the workers of iniquity from the city of the Lord.

Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt.