Psalms 10
1 Why, O Lord, hast thou retired afar off? why dost thou slight us in our wants, in the time of trouble?
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2 Whilst the wicked man is proud, the poor is set on fire: they are caught in the counsels which they devise.
A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3 For the sinner is praised in the desires of his soul: and the unjust man is blessed.
Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4 The sinner hath provoked the Lord according to the multitude of his wrath he will not seek him:
A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5 God is not before his eyes: his ways are filthy at all times. Thy judgments are removed from his sight: he shall rule over all his enemies.
Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6 For he hath said in his heart: I shall not be moved from generation to generation, and shall be without evil.
Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
7 His mouth is full of cursing, and of bitterness, and of deceit: under his tongue are labour and sorrow.
Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8 He sitteth in ambush with the rich in private places, that he may kill the innocent.
Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9 His eyes are upon the poor man: He lieth in wait in secret like a lion in his den. He lieth in ambush that he may catch the poor man: to catch the poor, whilst he draweth him to him.
Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10 In his net he will bring him down, he will crouch and fall, when he shall have power over the poor.
Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11 For he hath said in his heart: God hath forgotten, he hath turned away his face not to see to the end.
Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
12 Arise, O Lord God, let thy hand be exalted: forget not the poor.
Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13 Wherefore hath the wicked provoked God? for he hath said in his heart: He will not require it.
Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14 Thou seest it, for thou considerest labour and sorrow: that thou mayst deliver them into thy hands. To thee is the poor man left: thou wilt be a helper to the orphan.
Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15 Break thou the arm of the sinner and of the malignant: his sin shall be sought, and shall not be found.
Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16 The Lord shall reign to eternity, yea, for ever and ever: ye Gentiles shall perish from his land.
Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17 The Lord hath heard the desire of the poor: thy ear hath heard the preparation of their heart.
A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18 To judge for the fatherless and for the humble, that man may no more presume to magnify himself upon earth.
Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
