Proverbs 5
1 My son, attend to my wisdom, and incline thy ear to my prudence.
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 That thou mayst keep thoughts, and thy lips may preserve instruction. Mind not the deceit of a woman.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 For the lips of a harlot are like a honeycomb dropping, and her throat is smoother than oil.
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 But her end is bitter as wormwood, and sharp as a two-edged sword.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 They walk not by the path of life, her steps are wandering, and unaccountable.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Now therefore, my son, hear me, and depart not from the words of my mouth.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Remove thy way far from her, and come not nigh the doors of her house.
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 Give not thy honour to strangers, and thy years to the cruel.
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 Lest strangers be filled with thy strength, and thy labours be in another man’s house,
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 And thou mourn it the last, when thou shalt have spent thy flesh and thy body, and say:
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 Why have I hated instruction, and my heart consented not to reproof,
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 And have not heard the voice of them that taught me, and have not inclined my ear to masters?
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 I have almost been in all evil, in the midst of the church and of the congregation.
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Drink water out of thy own cistern, and the streams of thy own well:
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Let thy fountains be conveyed abroad, and in the streets divide thy waters.
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Keep them to thyself alone, neither let strangers be partakers with thee.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Let thy vein be blessed, and rejoice with the wife of thy youth:
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 Let her be thy dearest hind, and most agreeable fawn: let her breasts inebriate thee at all times; he thou delighted continually with her love.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 Why art thou seduced, my son, by a strange woman, and art cherished in the bosom of another?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 The Lord beholdeth the ways of man, and considereth all his steps.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 His own iniquities catch the wicked, and he is fast bound with the ropes of his own sins.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 He shall die, because he hath not received instruction, and in the multitude of his folly he shall be deceived.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
