Luke 24
1 And on the first day of the week, very early in the morning, they came to the sepulchre, bringing the spices which they had prepared.
A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
2 And they found the stone rolled back from the sepulchre.
És a követ a sírról elhengerítve találák.
3 And going in, they found not the body of the Lord Jesus.
És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
4 And it came to pass, as they were astonished in their mind at this, behold, two men stood by them, in shining apparel.
És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
5 And as they were afraid, and bowed down their countenance towards the ground, they said unto them: Why seek you the living with the dead?
És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
6 He is not here, but is risen. Remember how he spoke unto you, when he was in Galilee,
Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
7 Saying: The Son of man must be delivered into the hands of sinful men, and be crucified, and the third day rise again.
Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
8 And they remembered his words.
Megemlékezének azért az ő szavairól.
9 And going back from the sepulchre, they told all these things to the eleven, and to all the rest.
És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
10 And it was Mary Magdalen, and Joanna, and Mary of James, and the other women that were with them, who told these things to the apostles.
Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
11 And these words seemed to them as idle tales; and they did not believe them.
De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
12 But Peter rising up, ran to the sepulchre, and stooping down, he saw the linen cloths laid by themselves; and went away wondering in himself at that which was come to pass.
Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
13 And behold, two of them went, the same day, to a town which was sixty furlongs from Jerusalem, named Emmaus.
És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
14 And they talked together of all these things which had happened.
És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
15 And it came to pass, that while they talked and reasoned with themselves, Jesus himself also drawing near, went with them.
És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
16 But their eyes were held, that they should not know him.
De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
17 And he said to them: What are these discourses that you hold one with another as you walk, and are sad?
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
18 And the one of them, whose name was Cleophas, answering, said to him: Art thou only a stranger to Jerusalem, and hast not known the things that have been done there in these days?
Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
19 To whom he said: What things? And they said: Concerning Jesus of Nazareth, who was a prophet, mighty in work and word before God and all the people;
És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
20 And how our chief priests and princes delivered him to be condemned to death, and crucified him.
És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
21 But we hoped, that it was he that should have redeemed Israel: and now besides all this, today is the third day since these things were done.
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
22 Yea and certain women also of our company affrighted us, who before it was light, were at the sepulchre,
Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
23 And not finding his body, came, saying, that they had also seen a vision of angels, who say that he is alive.
És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
24 And some of our people went to the sepulchre, and found it so as the women had said, but him they found not.
És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
25 Then he said to them: O foolish, and slow of heart to believe in all things which the prophets have spoken.
És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
26 Ought not Christ to have suffered these things, and so to enter into his glory?
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
27 And beginning at Moses and all the prophets, he expounded to them in all the scriptures, the things that were concerning him.
És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
28 And they drew night to the town, whither they were going: and he made as though he would go farther.
Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
29 But they constrained him; saying: Stay with us, because it is towards evening, and the day is now far spent. And he went in with them.
De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
30 And it came to pass, whilst he was at table with them, he took bread, and blessed, and brake, and gave to them.
És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
31 And their eyes were opened, and they knew him: and he vanished out of their sight.
És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
32 And they said one to the other: Was not our heart burning within us, whilst he spoke in this way, and opened to us the scriptures?
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
33 And rising up, the same hour, they went back to Jerusalem: and they found the eleven gathered together, and those that were staying with them,
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
34 Saying: The Lord is risen indeed, and hath appeared to Simon.
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
35 And they told what things were done in the way; and how they knew him in the breaking of the bread.
És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
36 Now whilst they were speaking these things, Jesus stood in the midst of them, and saith to them: Peace be to you; it is I, fear not.
És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
37 But they being troubled and frightened, supposed that they saw a spirit.
Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
38 And he said to them: Why are you troubled, and why do thoughts arise in your hearts?
És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
39 See my hands and feet, that it is I myself; handle, and see: for a spirit hath not flesh and bones, as you see me to have.
Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
40 And when he had said this, he shewed them his hands and feet.
És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
41 But while they yet believed not, and wondered for joy, he said: Have you any thing to eat?
Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
42 And they offered him a piece of a broiled fish, and a honeycomb.
Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
43 And when he had eaten before them, taking the remains, he gave to them.
Melyeket elvőn, és előttök evék.
44 And he said to them: These are the words which I spoke to you, while I was yet with you, that all things must needs be fulfilled, which are written in the law of Moses, and in the prophets, and in the psalms, concerning me.
És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
45 Then he opened their understanding, that they might understand the scriptures.
Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
46 And he said to them: Thus it is written, and thus it behoved Christ to suffer, and to rise again from the dead, the third day:
És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
47 And that penance and remission of sins should be preached in his name, unto all nations, beginning at Jerusalem.
És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
48 And you are witnesses of these things.
Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
49 And I send the promise of my Father upon you: but stay you in the city till you be endued with power from on high.
És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
50 And he led them out as far as Bethania: and lifting up his hands, he blessed them.
Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
51 And it came to pass, whilst he blessed them, he departed from them, and was carried up to heaven.
És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
52 And they adoring went back into Jerusalem with great joy.
Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
53 And they were always in the temple, praising and blessing God. Amen.
És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
