Luke 18
1 And he spoke also a parable to them, that we ought always to pray, and not to faint,
Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
2 Saying: There was a judge in a certain city, who feared not God, nor regarded man.
Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
3 And there was a certain widow in that city, and she came to him, saying: Avenge me of my adversary.
Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
4 And he would not for a long time. But afterwards he said within himself: Although I fear not God, nor regard man,
Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
5 Yet because this widow is troublesome to me, I will avenge her, lest continually coming she weary me.
Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
6 And the Lord said: Hear what the unjust judge saith.
Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
7 And will not God revenge his elect who cry to him day and night: and will he have patience in their regard?
Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
8 I say to you, that he will quickly revenge them. But yet the Son of man, when he cometh, shall he find, think you, faith on earth?
Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
9 And to some who trusted in themselves as just, and despised others, he spoke also this parable:
Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
10 Two men went up into the temple to pray: the one a Pharisee, and the other a publican.
Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
11 The Pharisee standing, prayed thus with himself: O God, I give thee thanks that I am not as the rest of men, extortioners, unjust, adulterers, as also is this publican.
A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
12 I fast twice in a week: I give tithes of all that I possess.
Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
13 And the publican, standing afar off, would not so much as lift up his eyes towards heaven; but struck his breast, saying: O god, be merciful to me a sinner.
A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
14 I say to you, this man went down into his house justified rather that the other: because every one that exalteth himself, shall be humbled: and he that humbleth himself, shall be exalted.
Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
15 And they brought unto him also infants, that he might touch them. Which when the disciples saw, they rebuked them.
Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
16 But Jesus, calling them together, said: Suffer children to come to me, and forbid them not: for of such is the kingdom of God.
De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
17 Amen, I say to you: Whosoever shall not receive the kingdom of God as a child, shall not enter into it.
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
18 And a certain ruler asked him, saying: Good master, what shall I do to possess everlasting life? (aiōnios g166)
És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? (aiōnios g166)
19 And Jesus said to him: Why dost thou call me good? None is good but God alone.
Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
20 Thou knowest the commandments: Thou shalt not kill: Thou shalt not commit adultery: Thou shalt not steal: Thou shalt not bear false witness: Honour thy father and mother.
A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
21 Who said: All these things have I kept from my youth.
Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
22 Which when Jesus had heard, he said to him: Yet one thing is wanting to thee: sell all whatever thou hast, and give to the poor, and thou shalt have treasure in heaven: and come, follow me.
Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
23 He having heard these things, became sorrowful; for he was very rich.
Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
24 And Jesus seeing him become sorrowful, said: How hardly shall they that have riches enter into the kingdom of God.
És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
25 For it is easier for a camel to pass through the eye of a needle, than for a rich man to enter into the kingdom of God.
Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
26 And they that heard it, said: Who then can be saved?
A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
27 He said to them: The things that are impossible with men, are possible with God.
Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
28 Then Peter said: Behold, we have left all things, and have followed thee.
És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
29 Who said to them: Amen, I say to you, there is no man that hath left house, or parents, or brethren, or wife, or children, for the kingdom of God’s sake,
Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
31 Then Jesus took unto him the twelve, and said to them: Behold, we go up to Jerusalem, and all things shall be accomplished which were written by the prophets concerning the Son of man.
És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
32 For he shall be delivered to the Gentiles, and shall be mocked, and scourged, and spit upon:
Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
33 And after they have scourged him, they will put him to death; and the third day he shall rise again.
És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
34 And they understood none of these things, and this word was hid from them, and they understood not the things that were said.
Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
35 Now it came to pass, when he drew nigh to Jericho, that a certain blind man sat by the way side, begging.
Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
36 And when he heard the multitude passing by, he asked what this meant.
És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
37 And they told him, that Jesus of Nazareth was passing by.
Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
38 And he cried out, saying: Jesus, son of David, have mercy on me.
És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
39 And they that went before, rebuked him, that he should hold his peace: but he cried out much more: Son of David, have mercy on me.
A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
40 And Jesus standing, commanded him to be brought unto him. And when he was come near, he asked him,
És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
41 Saying: What wilt thou that I do to thee? But he said: Lord, that I may see.
Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
42 And Jesus said to him: Receive thy sight: thy faith hath made thee whole.
És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
43 And immediately he saw, and followed him, glorifying God. And all the people, when they saw it, gave praise to God.
És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.
