Lamentations 5
1 Remember, O Lord, what is come upon us: consider and behold our reproach.
Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
2 Our inheritance is turned to aliens: our houses to strangers.
Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
3 We are become orphans without a father: our mothers are as widows.
Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
4 We have drunk our water for money: we have bought our wood.
Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
5 We were dragged by the necks, we were weary and no rest was given us.
Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
6 We have given our hand to Egypt, and to the Assyrians, that we might be satisfied with bread.
Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our fathers have sinned, and are not: and we have borne their iniquities.
Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
8 Servants have ruled over us: there was none to redeem us out of their hand.
Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
9 We fetched our bread at the peril of our lives, because of the sword in the desert.
Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
10 Our skin was burnt as an oven, by reason of the violence of the famine.
Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
11 They oppressed the women in Sion, and the virgins in the cities of Juda.
Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
12 The princes were hanged up by their hand: they did not respect the persons of the ancient.
Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
13 They abused the young men indecently: and the children fell under the wood.
Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
14 The ancients have ceased from the gates: the young men from the choir of the singers.
Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
15 The joy of our heart is ceased, our dancing is turned into mourning.
Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
16 The crown is fallen from our head woe to us, because we have sinned.
Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
17 Therefore is our heart sorrowful, therefore are our eyes become dim,
Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
18 For mount Sion, because it is destroyed, foxes have walked upon it.
Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
19 But thou, O Lord, shalt remain for ever, thy throne from generation to generation.
Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
20 Why wilt thou forget us for ever? why wilt thou forsake us for a long time?
Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
21 Convert us, O Lord, to thee, and we shall be converted: renew our days, as from the beginning.
Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
22 But thou hast utterly rejected us, thou art exceedingly angry against us.
Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
