Jonah 1
1 Now the word of the Lord came to Jonas the son of Amathi, saying:
Lett az Örökkévaló igéje Jónához, Amittáj fiához, mondván:
2 Arise, and go to Ninive the great city, and preach in it: for the wickedness thereof is come up before me.
Kelj föl, menj Ninivébe, a nagy városba és hirdess felőle; mert gonoszságuk fölszállt elém.
3 And Jonas rose up to flee into Tharsis from the face of the Lord, and he went down to Joppe, and found a ship going to Tharsis: and he paid the fare thereof, and went down into it, to go with them to Tharsis from the face of the Lord.
Erre fölkelt Jóna, hogy megszökjék Tarsísba az Örökkévaló elől lement Jáfóba, talált egy Tarsísba menő hajót, megadta a díját és beléje szállt, hogy oda menjen velük Tarsísba az Örökkévaló elől.
4 But the Lord sent a great wind into the sea: and a great tempest was raised in the sea, and the ship was in danger to be broken.
De az Örökkévaló nagy szelet vetett a tengerre, úgy hogy nagy vihar lett a tengeren, s már azt gondolták, hogy a hajótörést szenved.
5 And the mariners were afraid, and the men cried to their god: and they cast forth the wares that were in the ship, into the sea, to lighten it of them: and Jonas went down into the inner part of the ship, and fell into a deep sleep.
Megfélemlettek a hajósok, kiáltottak kiki a maga istenéhez, és bevetették a hajón levő tárgyakat a tengerbe, hogy könnyítsenek magukon; Jóna pedig lement a hajó hátuljába, lefeküdt és mélyen aludt.
6 And the shipmaster came to him, and said to him: Why art thou fast asleep? rise up, call upon thy God, if so be that God will think of us, that we may not perish.
Ekkor közeledett hozzá a kormányos mester és mondá neki: mi van veled, hogy mélyen alszol? Kelj föl, szólítsd föl Istenedet, hátha ügyet vet ránk az Isten és nem veszünk el.
7 And they said every one to his fellow: Come, and let us cast lots, that we may know why this evil is upon us. And they cast lots, and the lot fell upon Jonas.
Erre szóltak egyik a másikához: Jertek, vessünk sorsokat, hogy megtudjuk, kinek dolgáért ér minket a veszedelem. Sorsokat vetettek és reá esett a sors Jónára.
8 And they said to him: Tell us for what cause this evil is upon us, what is thy business? of what country art thou? and whither goest thou? or of what people art thou?
És szóltak hozzá: Mondd meg, kérlek, nekünk, kinek dolgáén ért minket a veszedelem? Mi a mesterséged és honnan jössz, mi az országod és miféle nép közül való vagy?
9 And he said to them: I am a Hebrew, and I fear the Lord the God of heaven, who made both the sea and the dry land.
Szólt hozzájuk: Heber vagyok s az Örökkévalót, az egek Istenét félem, a ki teremtette a tengert és a szárazföldet.
10 And the men were greatly afraid, and they said to him: Why hast thou done this? (for the men knew that he fled from the face of the Lord: because he had told them.)
És féltek az emberek nagy félelemmel és szóltak hozzája: Ugyan mit is tettél? Mert tudták az emberek, hogy az Örökkévaló elől akar megszökni, mert megmondta nekik.
11 And they said to him: What shall we do to thee, that the sea may be calm to us? for the sea flowed and swelled.
És szóltak hozzá: Mit tegyünk veled, hogy elcsendesedjék a tenger körülöttünk? Mert a tenger egyre jobban viharzott.
12 And he said to them: Take me up, and cast me into the sea, and the sea shall be calm to you: for I know that for my sake this great tempest is upon you.
Szólt hozzájuk: Fogjatok engem és vessetek a tengerbe, s majd elcsendesedik a tenger körülöttetek; mert tudom, hogy az én dolgomért jött reátok: a nagy vihar.
13 And the men rowed hard to return to land, but they were not able: because the sea tossed and swelled upon them.
És erőlködtek az emberek, hogy visszafordítsák a szárazföldre, de nem bírták; mert a tenger egyre jobban viharzott körülöttük.
14 And they cried to the Lord, and said: We beseech thee, O Lord, let us not perish for this man’s life, and lay not upon us innocent blood: for thou, O Lord, hast done as it pleased thee.
Ekkor szólították az Örökkévalót és mondták: Oh Örökkévaló, ne vesszünk el, kérlek, ez ember lelkéért, s ne háríts reánk ártatlan vért; mert te, Örökkévaló, ahogy akartad, úgy cselekedtél!
15 And they took Jonas, and cast him into the sea, and the sea ceased from raging.
Erre fogták Jónát s bevetették a tengerbe; s elállt a tenger háborgásától.
16 And the men feared the Lord exceedingly, and sacrificed victims to the Lord, and made vows.
És félték az emberek nagy félelemmel az Örökkévalót s áldoztak áldozatot az Örökkévalónak, és fogadásokat tettek.
17 Now the Lord prepared a great fish to swallow up Jonas: and Jonas was in the belly of the fish three days and three nights.
De az Örökkévaló nagy halat rendelt, hogy elnyelje Jónát; és volt Jóna a halnak beleiben három napig és három éjjelig.
