John 11
1 Now there was a certain man sick, named Lazarus, of Bethania, of the town of Mary and Martha her sister.
Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.
2 (And Mary was she that anointed the Lord with ointment, and wiped his feet with her hair: whose brother Lazarus was sick.)
Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.
3 His sisters therefore sent to him, saying: Lord, behold, he whom thou lovest is sick.
Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.
4 And Jesus hearing it, said to them: This sickness is not unto death, but for the glory of God: that the Son of God may be glorified by it.
Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.
5 Now Jesus loved Martha, and her sister Mary, and Lazarus.
Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.
6 When he had heard therefore that he was sick, he still remained in the same place two days.
Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.
7 Then after that, he said to his disciples: Let us go into Judea again.
Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
8 The disciples say to him: Rabbi, the Jews but now sought to stone thee: and goest thou thither again?
Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?
9 Jesus answered: Are there not twelve hours of the day? If a man walk in the day, he stumbleth not, because he seeth the light of this world:
Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
10 But if he walk in the night, he stumbleth, because the light is not in him.
De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.
11 These things he said; and after that he said to them: Lazarus our friend sleepeth; but I go that I may awake him out of sleep.
Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.
12 His disciples therefore said: Lord, if he sleep, he shall do well.
Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
13 But Jesus spoke of his death; and they thought that he spoke of the repose of sleep.
Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
14 Then therefore Jesus said to them plainly: Lazarus is dead.
Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
15 And I am glad, for your sakes, that I was not there, that you may believe: but let us go to him.
És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!
16 Thomas therefore, who is called Didymus, said to his fellow disciples: Let us also go, that we may die with him.
Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
17 Jesus therefore came, and found that he had been four days already in the grave.
Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.
18 (Now Bethania was near Jerusalem, about fifteen furlongs off.)
Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
19 And many of the Jews were come to Martha and Mary, to comfort them concerning their brother.
És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.
20 Martha therefore, as soon as she heard that Jesus had come, went to meet him: but Mary sat at home.
Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.
21 Martha therefore said to Jesus: Lord, if thou hadst been here, my brother had not died.
Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22 But now also I know that whatsoever thou wilt ask of God, God will give it thee.
De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.
23 Jesus saith to her: Thy brother shall rise again.
Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
24 Martha saith to him: I know that he shall rise again, in the resurrection at the last day.
Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
25 Jesus said to her: I am the resurrection and the life: he that believeth in me, although he be dead, shall live:
Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
26 And every one that liveth, and believeth in me, shall not die for ever. Believest thou this? (aiōn g165)
És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? (aiōn g165)
27 She saith to him: Yea, Lord, I have believed that thou art Christ the Son of the living God, who art come into this world.
Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.
28 And when she had said these things, she went, and called her sister Mary secretly, saying: The master is come, and calleth for thee.
És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.
29 She, as soon as she heard this, riseth quickly, and cometh to him.
Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.
30 For Jesus was not yet come into the town: but he was still in that place where Martha had met him.
Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.
31 The Jews therefore, who were with her in the house, and comforted her, when they saw Mary that she rose up speedily and went out, followed her, saying: She goeth to the grave to weep there.
A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.
32 When Mary therefore was come where Jesus was, seeing him, she fell down at his feet, and saith to him: Lord, if thou hadst been here, my brother had not died.
Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.
33 Jesus, therefore, when he saw her weeping, and the Jews that were come with her, weeping, groaned in the spirit, and troubled himself,
Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle.
34 And said: Where have you laid him? They say to him: Lord, come and see.
És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!
35 And Jesus wept.
Könnyekre fakadt Jézus.
36 The Jews therefore said: Behold how he loved him.
Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!
37 But some of them said: Could not he that opened the eyes of the man born blind, have caused that this man should not die?
Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
38 Jesus therefore again groaning in himself, cometh to the sepulchre. Now it was a cave; and a stone was laid over it.
Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
39 Jesus saith: Take away the stone. Martha, the sister of him that was dead, saith to him: Lord, by this time he stinketh, for he is now of four days.
Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
40 Jesus saith to her: Did not I say to thee, that if thou believe, thou shalt see the glory of God?
Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
41 They took therefore the stone away. And Jesus lifting up his eyes said: Father, I give thee thanks that thou hast heard me.
Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.
42 And I knew that thou hearest me always; but because of the people who stand about have I said it, that they may believe that thou hast sent me.
Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
43 When he had said these things, he cried with a loud voice: Lazarus, come forth.
És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!
44 And presently he that had been dead came forth, bound feet and hands with winding bands; and his face was bound about with a napkin. Jesus said to them: Loose him, and let him go.
És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.
45 Many therefore of the Jews, who were come to Mary and Martha, and had seen the things that Jesus did, believed in him.
Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.
46 But some of them went to the Pharisees, and told them the things that Jesus had done.
De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.
47 The chief priests therefore, and the Pharisees, gathered a council, and said: What do we, for this man doth many miracles?
Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.
48 If we let him alone so, all will believe in him; and the Romans will come, and take away our place and nation.
Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
49 But one of them, named Caiphas, being the high priest that year, said to them: You know nothing.
Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.
50 Neither do you consider that it is expedient for you that one man should die for the people, and that the whole nation perish not.
Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
51 And this he spoke not of himself: but being the high priest of that year, he prophesied that Jesus should die for the nation.
Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
52 And not only for the nation, but to gather together in one the children of God, that were dispersed.
És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.
53 From that day therefore they devised to put him to death.
Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.
54 Wherefore Jesus walked no more openly among the Jews; but he went into a country near the desert, unto a city that is called Ephrem, and there he abode with his disciples.
Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.
55 And the pasch of the Jews was at hand; and many from the country went up to Jerusalem, before the pasch to purify themselves.
Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.
56 They sought therefore for Jesus; and they discoursed one with another, standing in the temple: What think you that he is not come to the festival day?
Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?
57 And the chief priests and Pharisees had given a commandment, that if any man knew where he was, he should tell, that they might apprehend him.
A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.
