Job 9
1 And Job answered, and said:
Felelt Jób és mondta:
2 Indeed I know it is so, and that man cannot be justified compared with God.
Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
3 If he will contend with him, he cannot answer him one for a thousand.
Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
4 He is wise in heart, and mighty in strength: who hath resisted him, and hath had peace?
Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
5 Who hath removed mountains, and they whom he overthrew in his wrath, knew it not.
A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
6 Who shaketh the earth out of her place, and the pillars thereof tremble.
a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
7 Who commandeth tile sun and it riseth not: and shutteth up the stars as it were under a seal:
a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
8 Who alone spreadeth out the heavens, and walketh upon the waves of the sea.
kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
9 Who maketh Arcturus, and Orion, and Hyades, and the inner parts of the south.
teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
10 Who doth things great and incomprehensible, and wonderful, of which there is no number.
a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
11 If he come to me, I shall not see him: if he depart I shall not understand.
lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
12 If he examine on a sudden, who shall answer him? or who can say: Why dost thou so?
ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
13 God, whose wrath no mall can resist, and under whom they stoop that bear up the world.
Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
14 What am I then, that I should answer him, and have words with him?
hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
15 I, who although I should have any just thing, would not answer, but would make supplication to my judge.
A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
16 And if he should hear me when I call, I should not believe that he had heard my voice.
Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
17 For he shall crush me in a whirlwind, and multiply my wounds even without cause.
A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
18 He alloweth not my spirit to rest, and he filleth me with bitterness.
Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
19 If strength be demanded, he is most strong: if equity of judgment, no man dare bear witness for me.
Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
20 If I would justify myself, my own mouth shall condemn me: if I would shew myself innocent, he shall prove me wicked.
Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
21 Although I should be simple, even this my soul shall be ignorant of, and I shall be weary of my life.
Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
22 One thing there is that I have spoken, both the innocent and the wicked he consumeth.
Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
23 If he scourge, let him kill at once, and not laugh at the pains of the innocent.
Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
24 The earth is given into the hand of the wicked, he covereth the face of the judges thereof: and if it be not he, who is it then?
Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
25 My days have been swifter than a post: they have fled away and have not seen good.
Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
26 They have passed by as ships carrying fruits, as an eagle flying to the prey.
Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
27 If I say: I will not speak so: I change my face, and am tormented with sorrow.
Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
28 I feared all my works, knowing that thou didst not spare the offender.
megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
29 But if so also I am wicked, why have I laboured in vain?
Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
30 If I be washed as it were with snow waters, and my hands shall shine ever so clean:
Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
31 Yet thou shalt plunge me in filth, and my garments shall abhor me,
akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
32 For I shall not answer a man that is like myself: nor one that may be heard with me equally in judgment.
Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
33 There is none that may be able to reprove both, and to put his hand between both.
Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
34 Let him take his rod away from me, and let not his fear terrify me.
Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
35 I will speak, and will not fear him: for I cannot answer while I am in fear.
majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
