Job 6
1 But Job answered, and said:
Jób pedig felele, és monda:
2 O that my sins, whereby I have deserved wrath, and the calamity that I suffer, were weighed in a balance.
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 As the sand of the sea this would appear heavier: therefore my words are full of sorrow:
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 For the arrows of the Lord are in me, the rage whereof drinketh up my spirit, and the terrors of the Lord war against me.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Will the wild ass bray when he hath grass? or will the ox low when he standeth before a full manger?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Or can an unsavoury thing be eaten, that is not seasoned with salt? or can a man taste that which when tasted bringeth death?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 The things which before my soul would not touch, now, through anguish are my meats.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 Who will grant that my request may come: and that God may give me what I look for?
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 And that he that hath begun may destroy me, that he may let loose his hand, and cut me off?
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 And that this may be my comfort, that afflicting me with sorrow, he spare not, nor I contradict the words of the Holy One.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 For what is my strength, that I can hold out? or what is my end that I should keep patience?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 My strength is not the strength of stones, nor is my flesh of brass.
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Behold there is no help for me in myself, and my familiar friends also are departed from me.
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 He that taketh away mercy from his friend, forsaketh the fear of the Lord.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 My brethren have passed by me, as the torrent that passeth swiftly in the valleys.
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 They that fear the hoary frost, the snow shall fall upon them.
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 At the time when they shall be scattered they shall perish: and after it groweth hot they shall be melted out of their place.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 The paths of their steps are entangled: they shall walk in vain, and shall perish.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Consider the paths of Thema, the ways of Saba, and wait a little while.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 They are confounded, because I have hoped: they are come also even unto me, and are covered with shame.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Now you are come: and now seeing my affliction you are afraid.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Did I say: Bring to me, and give me of your substance?
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 Or deliver me from the hand of the enemy, and rescue me out of the hand of the mighty?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Teach me, and I will hold my peace: and if I have been ignorant in any thing, instruct me.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Why have you detracted the words of truth, whereas there is none of you that can reprove me?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 You dress up speeches only to rebuke, and you utter words to the wind.
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 You rush in upon the fatherless, and you endeavour to overthrow your friend.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 However finish what you have begun, give ear, and see whether I lie.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Answer, I beseech you, without contention: and speaking that which is just, judge ye.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 And you shall not And iniquity in my tongue, neither shall folly sound in my mouth.
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
