Job 41
1 Canst thou draw out the leviathan with a hook, or canst thou tie his tongue with a cord?
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 Canst thou put a ring in his nose, or bore through his jaw with a buckle?
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Will he make many supplications to thee, or speak soft words to thee?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 Will he make a covenant with thee, and wilt thou take him to be a servant for ever?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5 Shalt thou play with him as with a bird, or tie him up for thy handmaids?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 Shall friends cut him in pieces, shall merchants divide him?
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 Wilt thou fill nets with his skin, and the cabins of fishes with his head?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Lay thy hand upon him: remember the battle, and speak no more.
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Behold his hope shall fail him, and in the sight of all he shall be cast down.
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10 I will not stir him up, like one that is cruel: for who can resist my countenance?
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 Who hath given me before that I should repay him? All things that are under heaven are mine.
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 I will not spare him, nor his mighty words, and framed to make supplication.
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Who can discover the face of his garment? or who can go into the midst of his mouth?
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 Who can open the doors of his face? his teeth are terrible round about.
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15 His body is like molten shields, shut close up with scales pressing upon one another.
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16 One is joined to another, and not so much as any air can come between them:
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17 They stick one to another and they hold one another fast, and shall not be separated.
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 His sneezing is like the shining of fire, and his eyes like the eyelids of the morning.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 Out of his mouth go forth lamps, like torches of lighted fire.
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20 Out of his nostrils goeth smoke, like that of a pot heated and boiling.
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21 His breath kindleth coals, and a flame cometh forth out of his mouth.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22 In his neck strength shall dwell, and want goeth before his face.
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23 The members of his flesh cleave one to another: he shall send lightnings against him, and they shall not be carried to another place.
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 His heart shall be as hard as a stone, and as firm as a smith’s anvil.
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25 When he shall raise him up, the angels shall fear, and being affrighted shall purify themselves.
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 When a sword shall lay at him, it shall not be able to hold, nor a spear, nor a breastplate.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27 For he shall esteem iron as straw, and brass as rotten wood.
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 The archer shall not put him to flight, the stones of the sling are to him like stubble.
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 As stubble will he esteem the hammer, and he will laugh him to scorn who shaketh the spear.
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 The beams of the sun shall be under him, and he shall strew gold under him like mire.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 He shall make the deep sea to boil like a pot, and shall make it as when ointments boil.
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 A path shall shine after him, he shall esteem the deep as growing old.
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
33 There is no power upon earth that can be compared with him who was made to fear no one.
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 He beholdeth every high thing, he is king over all the children of pride.
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
