Job 4
1 Then Eliphaz the Themanite answered, and said:
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 If we begin to speak to thee, perhaps thou wilt take it ill, but who can withhold the words he hath conceived?
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 Behold thou hast taught many, and thou hast strengthened the weary hands:
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 Thy words have confirmed them that were staggering, and thou hast strengthened the trembling knees:
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 But now the scourge is come upon thee, and thou faintest: it hath touched thee, and thou art troubled.
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 Where is thy fear, thy fortitude, thy patience, and the perfection of thy ways?
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Remember, I pray thee, who ever perished being innocent? or when were the just destroyed?
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 On the contrary I have seen those who work iniquity, and sow sorrows, and reap them,
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 Perishing by the blast of God, and consumed by the spirit of his wrath.
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 The roaring of the lion, and the voice of the lioness, and the teeth of the whelps of lions are broken:
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 The tiger hath perished for want of prey, and the young lions are scattered abroad.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 Now there was a word spoken to me in private, and my ears by stealth as it were received the veins of its whisper.
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 In the horror of a vision by night, when deep sleep is wont to hold men,
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 Fear seized upon me, and trembling, and all my bones were affrighted:
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 And when a spirit passed before me, the hair of my flesh stood up.
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 There stood one whose countenance I knew not, an image before my eyes, and I heard the voice as it were of a gentle wind:
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 Shall man be justified in comparison of God, or shall a man be more pure than his maker?
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 Behold they that serve him are not steadfast, and in his angels he found wickedness:
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 How much more shall they that dwell in houses of clay, who have an earthly foundation, be consumed as with the moth?
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 From morning till evening they shall be cut down: and because no one understandeth, they shall perish for ever.
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 And they that shall be left, shall be taken away from them: they shall die, and not in wisdom.
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
