Job 30
1 But now the younger in time scorn me, whose fathers I would not have set with the dogs of my flock:
És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
2 The strength of whose hands was to me as nothing, and they were thought unworthy of life itself.
Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
3 Barren with want and hunger, who gnawed in the wilderness, disfigured with calamity and misery.
szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
4 And they ate grass, and barks of trees, and the root of junipers was their food.
a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
5 Who snatched up these things out of the valleys, and when they had found any of them, they ran to them with a cry.
Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
6 They dwelt in the desert places of torrents, and in caves of earth, or upon the gravel.
Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
7 They pleased themselves among these kind of things, and counted it delightful to be under the briers.
Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
8 The children of foolish and base men, and not appearing at all upon the earth.
Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
9 Now I am turned into their song, and am become their byword.
De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
10 They abhor me, and flee far from me, and are not afraid to spit in my face.
Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
11 For he hath opened his quiver, and hath afflicted me, and hath put a bridle into my mouth.
Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
12 At the right hand of my rising, my calamities forthwith arose: they have overthrown my feet, and have overwhelmed me with their paths as with waves.
Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
13 They have destroyed my ways, they have lain in wait against me, and they have prevailed, and there was none to help.
Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
14 They have rushed in upon me, as when a wall is broken, and a gate opened, and have rolled themselves down to my miseries.
Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
15 I am brought to nothing: as a wind thou hast taken away my desire: and my prosperity hath passed away like a cloud.
Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
16 And now my soul fadeth within myself, and the days of affliction possess me.
És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
17 In the night my bone is pierced with sorrows: and they that feed upon me, do not sleep.
Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
18 With the multitude of them my garment is consumed, and they have girded me about, as with the collar of my coat.
Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
19 I am compared to dirt, and am likened to embers and ashes.
Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
20 I cry to thee, and thou hearest me not: I stand up, and thou dost not regard me.
Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
21 Thou art changed to be cruel toward me, and in the hardness of thy hand thou art against me.
kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
22 Thou hast lifted me up, and set me as it were upon the wind, and thou hast mightily dashed me.
Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
23 I know that thou wilt deliver me to death, where a house is appointed for every one that liveth.
Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
24 But yet thou stretchest not forth thy hand to their consumption: and if they shall fall down thou wilt save.
Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
25 I wept heretofore for him that was afflicted, and my soul had compassion on the poor.
Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
26 I expected good things, and evils are come upon me: I waited for light, and darkness broke out.
Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
27 My inner parts have boiled without any rest, the days of affliction have prevented me.
Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
28 I went mourning without indignation; I rose up, and cried in the crowd.
Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
29 I was the brother of dragons, and companion of ostriches.
Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
30 My skin is become black upon me, and my bones are dried up with heat.
Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
31 My harp is turned to mourning, and my organ into the voice of those that weep.
Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
