Job 3
1 After this Job opened his mouth, and cursed his day,
Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
2 And he said:
Megszólalt Jób és mondta:
3 Let the day perish wherein I was born, and the night in which it was said: A man child is conceived.
Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.
4 Let that day be turned into darkness, let not God regard it from above, and let not the light shine upon it.
Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.
5 Let darkness, and the shadow of death cover it, let a mist overspread it, and let it be wrapped up in bitterness.
Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.
6 Let a darksome whirlwind seize upon that night, let it not be counted in the days of the year, nor numbered in the months.
Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.
7 Let that night be solitary, and not worthy of praise.
Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.
8 Let them curse it who curse the day. who are ready to raise up a leviathan:
Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.
9 Let the stars be darkened with the mist thereof: let it expect light and not see it, nor the rising of the dawning of the day:
Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.
10 Because it shut not up the doors of the womb that bore me, nor took away evils from my eyes.
Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.
11 Why did I not die in the womb, why did I not perish when I came out of the belly?
Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?
12 Why received upon the knees? why suckled at the breasts?
Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?
13 For now I should have been asleep and still, and should have rest in my sleep.
Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;
14 With kings and consuls of the earth, who build themselves solitudes:
királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,
15 Or with princes, that possess gold, and All their houses with silver:
vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Or as a hidden untimely birth I should not be, or as they that being conceived have not seen the light.
Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!
17 There the wicked cease from tumult, and there the wearied in strength are at rest.
Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.
18 And they sometime bound together without disquiet, have not heard the voice of the oppressor.
Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.
19 The small and great are there, and the servant is free from his master.
Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.
20 Why is light given to him that is in misery, and life to them that are in bitterness of soul?
Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?
21 That look for death, and it cometh not, as they that dig for a treasure:
Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;
22 And they rejoice exceedingly when they have found the grave.
kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.
23 To a man whose way is hidden, and God hath surrounded him with darkness?
A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?
24 Before I eat I sigh: and as overflowing waters, so is my roaring:
Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.
25 For the fear which I feared hath come upon me: and that which I was afraid of, hath befallen me.
Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.
26 Have I not dissembled? have I not kept silence? have I not been quiet? and indignation is come upon me.
Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.
