Job 27
1 Job also added, taking up his parable, and said:
Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
2 As God liveth, who hath taken away my judgment, and the Almighty, who hath brought my soul to bitterness,
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
3 As long as breath remaineth in me, and the spirit of God in my nostrils,
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
4 My lips shall not speak iniquity, neither shall my tongue contrive lying.
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5 God forbid that I should judge you to be just: till I die I will not depart from my innocence.
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
6 My justification, which I have begun to hold, I will not forsake: for my heart doth not reprehend me in all my life.
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
7 Let my enemy be as the ungodly, and my adversary as the wicked one.
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
8 For what is the hope of the hypocrite if through covetousness he take by violence, and God deliver not his soul?
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
9 Will God hear his cry, when distress shall come upon him?
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
10 Or can he delight himself in the Almighty, and call upon God at all times?
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
11 I will teach you by the hand of God, what the Almighty hath, and I will not conceal it.
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
12 Behold you all know it, and why do you speak vain things without cause?
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13 This is the portion of a wicked man with God, and the inheritance of the violent, which they shall receive of the Almighty.
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
14 If his sons be multiplied, they shall be for the sword, and his grandsons shall not be filled with bread.
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
15 They that shall remain of him, shall be buried in death, and his widows shall not weep.
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
16 If he shall heap together silver as earth, and prepare raiment as clay,
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
17 He shall prepare indeed, but the just man shall be clothed with it: and the innocent shall divide the silver.
Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 He hath built his house as a moth, and as a keeper he hath made a booth.
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
19 The rich man when he shall sleep shall take away nothing with him: he shall open his eyes and find nothing.
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
20 Poverty like water shall take hold on him, a tempest shall oppress him in the night.
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
21 A burning wind shall take him up, and carry him away, and as a whirlwind shall snatch him from his place.
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
22 And he shall cast upon him, and shall not spare: out of his hand he would willingly flee.
Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
23 He shall clasp his hands upon him, and shall hiss at him, beholding his place.
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
