Job 23
1 Then Job answered, and said:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Now also my words are in bitterness, and the hand of my scourge is more grievous than my mourning.
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3 Who will grant me that I might know and find him, and come even to his throne?
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
4 I would set judgment before him, and would fill my mouth with complaints.
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
5 That I might know the words that he would answer me, and understand what he would say to me.
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6 I would not that he should contend with me with much strength, nor overwhelm me with the weight of his greatness.
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7 Let him propose equity against me, and let my judgment come to victory.
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8 But if I go to the east, he appeareth not; if to the west, I shall not understand him.
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
9 If to the left hand, what shall I do? I shall not take hold on him: if I turn myself to the right hand, I shall not see him.
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
10 But he knoweth my way, and has tried me as gold that passeth through the fire:
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11 My foot hath followed his steps, I have kept his way, and have not declined from it.
Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
12 I have not departed from the commandments of his lips, and the words of his mouth I have hid in my bosom.
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13 For he is alone, and no man can turn away his thought: and whatsoever is soul hath desired, that hath he done.
Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14 And when he shall have fulfilled his will in me, many other like things are also at hand with him.
Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
15 And therefore I am troubled at his presence, and when I consider him I am made pensive with fear.
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
16 God hath softened my heart, and the Almighty hath troubled me.
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 For I have not perished because of the darkness that hangs over me, neither hath the mist covered my face.
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
