Job 19
1 Then Job answered, and said:
Felele pedig Jób, és monda:
2 How long do you afflict my soul, and break me in pieces with words?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Behold, these ten times you confound me, and are not ashamed to oppress me.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 For if I have been ignorant, my ignorance shall be with me.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 But you have set yourselves up against me, and reprove me with my reproaches.
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 At least now understand, that God hath not afflicted me with an equal judgment, and compassed me with his scourges.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Behold I cry suffering violence, and no one will hear: I shall cry aloud, and there is none to judge.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 He hath hedged in my path round about, and I cannot pass, and in my way he hath set darkness.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 He hath stripped me of my glory, and hath taken the crown from my head.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 He hath destroyed me on every side, and I am lost, and he hath taken away my hope, as from a tree that is plucked up.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 His wrath is kindled against me, and he hath counted me as his enemy.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 His troops have come together, and have made themselves a way by me, and have besieged my tabernacle round about.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 He hath put my brethren far from me, and my acquaintance like strangers have departed from me.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 My kinsmen have forsaken me, and they that knew me, have forgotten me.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 They that dwelt in my house, and my maidservants have counted me a stranger, and I have been like an alien in their eyes.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 I called my servant, and he gave me no answer, I entreated him with my own mouth.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 My wife hath abhorred my breath, and I entreated the children of my womb.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Even fools despise me; and when I gone from them, they spoke against me.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 They that were sometime my counsellors, have abhorred me: and he whom I love most is turned against me.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 The flesh being consumed. My bone hath cleaved to my skin, and nothing but lips are left about my teeth.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Have pity on me, have pity on me, at least you my friends, because the hand of the Lord hath touched me.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Why do you persecute me as God, and glut yourselves with my flesh?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Who will grant me that my words may be written? Who will grant me that they may be marked down in a book?
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 With an iron pen and in a plate of lead, or else be graven with an instrument in flint stone.
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 For I know that my Redeemer liveth, and in the last day I shall rise out of the earth.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 And I shall be clothed again with my skin, and in my flesh I will see my God.
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Whom I myself shall see, and my eyes shall behold, and not another: this my hope is laid up in my bosom.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Why then do you say now: Let us persecute him, and let us find occasion of word against him?
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Flee then from the face of the sword, for the sword is the revenger of iniquities: and know ye that there is judgment.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
