< Job 17 >
1 My spirit shall be wasted, my days shall be shortened, and only the grave remaineth for me.
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 I have not sinned, and my eye abideth in bitterness.
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 Deliver me O Lord, and set me beside thee, and let any man’s hand fight against me.
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 Thou hast set their heart far from understanding, therefore they shall not be exalted.
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 He promiseth a prey to his companions, and the eyes of his children shall fail.
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 He hath made me as it were a byword of the people, and I am an example before them.
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 My eye is dim through indignation, and my limbs are brought as it were to nothing.
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 The just shall be astonished at this, and the innocent shall be raised up against the hypocrite.
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 And the just man shall hold on his way, and he that hath clean hands shall be stronger and stronger.
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 Wherefore be you all converted, and come, and I shall not find among you any wise man.
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 My days have passed away, my thoughts are dissipated, tormenting my heart.
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 They have turned night into day, and after darkness I hope for light again.
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
13 If I wait hell is my house, and I have made my bed in darkness. (Sheol )
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol )
14 If I have said to rottenness: Thou art my father; to worms, my mother and my sister.
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 Where is now then my expectation, and who considereth my patience?
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
16 All that I have shall go down into the deepest pit: thinkest thou that there at least I shall have rest? (Sheol )
Az alvilág reteszeihez szállanak le, ha egyaránt porban lesz nyugalom. (Sheol )