Job 15
1 And Eliphaz the Themanite, answered, and said:
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 Will a wise man answer as if he were speaking in the wind, and fill his stomach with burning heat?
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3 Thou reprovest him by words, who is not equal to thee, and thou speakest that which is not good for thee.
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4 As much as is in thee, thou hast made void fear, and hast taken away prayers from before God.
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5 For thy iniquity hath taught thy mouth, and thou imitatest the tongue of blasphemers.
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 Thy own mouth shall condemn thee, and not I: and thy own lips shall answer thee.
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7 Art thou the first man that was born, or wast thou made before the hills?
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8 Hast thou heard God’s counsel, and shall his wisdom be inferior to thee?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9 What knowest thou that we are ignorant of? what dost thou understand that we know not?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10 There are with us also aged and ancient men, much elder than thy fathers.
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11 Is it a great matter that God should comfort thee? but thy wicked words hinder this.
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12 Why doth thy heart elevate thee, and why dost thou stare with thy eyes, as if they were thinking great things?
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 Why doth thy spirit swell against God, to utter such words out of thy mouth?
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 What is man that he should be without spot, and he that is born of a woman that he should appear just?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15 Behold among his saints none is unchangeable, and the heavens are not pure in his sight.
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16 How much more is man abominable, and unprofitable, who drinketh iniquity like water?
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17 I will shew thee, hear me: and I will tell thee what I have seen.
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18 Wise men confess and hide not their fathers.
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 To whom alone the earth was given, and no stranger hath passed among them.
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 The wicked man is proud all his days, and the number of the years of his tyranny is uncertain.
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21 The sound of dread is always in his ears: and when there is peace, he always suspecteth treason.
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22 He believeth not that he may return from darkness to light, looking round about for the sword on every side.
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23 When he moveth himself to seek bread, he knoweth that the day of darkness is ready at his hand.
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Tribulation shall terrify him, and distress shall surround him, as a king that is prepared for the battle.
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25 For he hath stretched out his hand against God, and hath strengthened himself against the Almighty.
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26 He hath run against him with his neck raised up, and is armed with a fat neck.
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 Fatness hath covered his face, and the fat hangeth down on his sides.
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28 He hath dwelt in desolate cities, and in desert houses that are reduced into heaps.
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
29 He shall not be enriched, neither shall his substance continue, neither shall he push his root in the earth.
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 He shall not depart out of darkness: the flame shall dry up his branches, and he shall be taken away by the breath of his own month.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31 He shall not believe, being vainly deceived by error, that he may be redeemed with any price.
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 Before his days be full he shall perish: and his hands shall wither away.
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33 He shall be blasted as a vine when its grapes are in the first flower, and as an olive tree that casteth its flower.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34 For the congregation of the hypocrite is barren, and fire shall devour their tabernacles, who love to take bribes.
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 He hath conceived sorrow, and hath brought forth iniquity, and his womb prepareth deceits.
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
