Job 15
1 And Eliphaz the Themanite, answered, and said:
Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:
2 Will a wise man answer as if he were speaking in the wind, and fill his stomach with burning heat?
Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –
3 Thou reprovest him by words, who is not equal to thee, and thou speakest that which is not good for thee.
bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.
4 As much as is in thee, thou hast made void fear, and hast taken away prayers from before God.
Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.
5 For thy iniquity hath taught thy mouth, and thou imitatest the tongue of blasphemers.
Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.
6 Thy own mouth shall condemn thee, and not I: and thy own lips shall answer thee.
Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.
7 Art thou the first man that was born, or wast thou made before the hills?
Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?
8 Hast thou heard God’s counsel, and shall his wisdom be inferior to thee?
Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?
9 What knowest thou that we are ignorant of? what dost thou understand that we know not?
Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?
10 There are with us also aged and ancient men, much elder than thy fathers.
Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.
11 Is it a great matter that God should comfort thee? but thy wicked words hinder this.
Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?
12 Why doth thy heart elevate thee, and why dost thou stare with thy eyes, as if they were thinking great things?
Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,
13 Why doth thy spirit swell against God, to utter such words out of thy mouth?
hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?
14 What is man that he should be without spot, and he that is born of a woman that he should appear just?
Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?
15 Behold among his saints none is unchangeable, and the heavens are not pure in his sight.
Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;
16 How much more is man abominable, and unprofitable, who drinketh iniquity like water?
hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.
17 I will shew thee, hear me: and I will tell thee what I have seen.
Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;
18 Wise men confess and hide not their fathers.
a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –
19 To whom alone the earth was given, and no stranger hath passed among them.
nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:
20 The wicked man is proud all his days, and the number of the years of his tyranny is uncertain.
A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.
21 The sound of dread is always in his ears: and when there is peace, he always suspecteth treason.
Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.
22 He believeth not that he may return from darkness to light, looking round about for the sword on every side.
Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.
23 When he moveth himself to seek bread, he knoweth that the day of darkness is ready at his hand.
Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.
24 Tribulation shall terrify him, and distress shall surround him, as a king that is prepared for the battle.
Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.
25 For he hath stretched out his hand against God, and hath strengthened himself against the Almighty.
Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;
26 He hath run against him with his neck raised up, and is armed with a fat neck.
nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.
27 Fatness hath covered his face, and the fat hangeth down on his sides.
Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.
28 He hath dwelt in desolate cities, and in desert houses that are reduced into heaps.
Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.
29 He shall not be enriched, neither shall his substance continue, neither shall he push his root in the earth.
Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;
30 He shall not depart out of darkness: the flame shall dry up his branches, and he shall be taken away by the breath of his own month.
nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.
31 He shall not believe, being vainly deceived by error, that he may be redeemed with any price.
Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.
32 Before his days be full he shall perish: and his hands shall wither away.
Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.
33 He shall be blasted as a vine when its grapes are in the first flower, and as an olive tree that casteth its flower.
Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.
34 For the congregation of the hypocrite is barren, and fire shall devour their tabernacles, who love to take bribes.
Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:
35 He hath conceived sorrow, and hath brought forth iniquity, and his womb prepareth deceits.
bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.
