Job 13
1 Behold my eye hath seen all these things, and my ear hath heard them, and I have understood them all.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 According to your knowledge I also know: neither am I inferior to you.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 But yet I will speak to the Almighty, and I desire to reason with God.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 Having first shewn that you are forgers of lies, and maintainers of perverse opinions.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 And I wish you would hold your peace, that you might be thought to be wise men.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Hear ye therefore my reproof, and attend to the judgment of my lips.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Hath God any need of your lie, that you should speak deceitfully for him?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Do you accept his person, and do you endeavour to judge for God?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Or shall it please him, from whom nothing can be concealed? or shall he be deceived as a man, with your deceitful dealings?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 He shall reprove you, because in secret you accept his person.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 As soon as he shall move himself, he shall trouble you: and his dread shall fall upon you.
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Your remembrance shall be compared to ashes, and your necks shall be brought to clay.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Hold your peace a little while, that I may speak whatsoever my mind shall suggest to me.
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Why do I tear my flesh with my teeth, and carry my soul in my hands?
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Although he should bill me, I will trust in him: but yet I will reprove my ways in his sight.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 And he shall be my saviour: for no hypocrite shall come before his presence.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Hear ye my speech, and receive with Sour ears hidden truths.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 If I shall be judged, I know that I shall be found just.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Who is he that will plead against me? let him come: why am I consumed holding my peace?
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Two things only do not to me, and then from thy face I shall not be hid:
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Withdraw thy hand far from me, and let not thy dread terrify me.
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Call me, and I will answer thee: or else I will speak, and do thou answer me.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 How many are my iniquities and sins? make me know my crimes and offences.
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Why hidest thou thy face, and thinkest me thy enemy?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Against a leaf, that is carried away with the wind, thou shewest thy power, and thou pursuest a dry straw.
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 For thou writest bitter things against me, and wilt consume me for the sins of my youth.
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 Thou hast put my feet in the stocks, and hast observed all my paths, and hast considered the steps of my feet:
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 Who am to be consumed as rottenness, and as a garment that is moth-eaten.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
