< Jeremiah 22 >

1 Thus saith the Lord: Go down to the house of the king of Juda, and there thou shalt speak this word,
Így szól az Örökkévaló: Menj le Jehúda királyának házába és mondd el ott ezt az igét.
2 And thou shalt say: Hear the word of the Lord, O king of Juda, that sittest upon the throne of David: thou and thy servants, and thy people, who enter in by these gates.
Szólj: Halljad az Örökkévaló igéjét, Jehúda királya, ki Dávid trónján ülsz, te meg szolgáid és néped, akik bejönnek e kapukon.
3 Thus saith the Lord: Execute judgement and justice, and deliver him that is oppressed out of the hand of the oppressor: and afflict not the stranger, the fatherless, nor the widow, nor oppress them unjustly: and shed not innocent blood in this place.
Így szól az Örökkévaló: Cselekedjetek jogot és igazságot és mentsétek meg a kiraboltat a fosztogató kezéből, jövevényt, árvát és özvegyet ne szorongassatok, erőszakot ne tegyetek és ártatlan vért ne ontsatok e helyen.
4 For if you will do this thing indeed, then shall there enter in by the gates of this house, kings of the race of David sitting upon his throne, and riding in chariots and on horses, they and their servants, and their people.
Mert ha megteszitek ezt a dolgot: akkor bejönnek e ház kapuin királyok, kik Dávidnak ülnek a trónján, szekereken és lovakon járnak, ő meg szolgái és népe.
5 But if you will not hearken to these words: I swear by myself, saith the Lord, that this house shall become a desolation.
De ha nem hallgattok e szavakra, magamra esküszöm, úgymond az Örökkévaló, hogy rommá lesz e ház.
6 For thus saith the Lord to the house of the king of Juda: Thou art to me Galaad the head of Libanus: yet surely I will make thee a wilderness, and cities not habitable.
Mert így szól az Örökkévaló Jehúda királyának házáról: Gileád vagy nekem, Libanon csúcsa, bizony pusztává teszlek, lakatlan városokká.
7 And I will prepare against thee the destroyer and his weapons: and they shall cut down thy chosen cedars, and shall cast them headlong into the fire.
És szentelek ellened pusztítókat, kikit szerszámával, és levágják válogatott cédrusaidat és tűzbe vetik.
8 And many nations shall pass by this city: and they shall say every man to his neighbor: Why hath the Lord done so to this great city?
És elmegy sok nemzet e város mellett és így szólnak egyik a másikához miért tett így az Örökkévaló e nagy várossal?
9 And they shall answer: Because they have forsaken the covenant of the Lord their God, and have adored strange gods, and served them.
És mondják: mert elhagyták az Örökkévalónak, Istenüknek szövetségét, és leborultak más istenek előtt és szolgálták őket.
10 Weep not for him that is dead, nor bemoan him with your tears: lament him that goeth away, for he shall return no more, nor see his native country.
Ne sírjatok a halottért és ne szánjatok senkit érte, sírjatok az elmenőért, mert nem tér többé vissza, hogy lássa szülőföldjét.
11 For thus saith the Lord to Sellum the son of Josias the king of Juda, who reigned instead of his father, who went forth out of this place: He shall return hither no more:
Mert így szól az Örökkévaló Sallúmról, Jósijáhú, Jehúda királyának fiáról, aki király lett atyja Jósijáhú helyett, s aki eltávozott e helyről: Nem fog oda visszatérni többé;
12 But in the place, to which I have removed him, there shall he die, and he shall not see this land any more.
hanem azon helyen, ahová őt számkivetették, ott fog meghalni, és ezt az országot nem fogja többé látni.
13 Woe to him that buildeth up his house by injustice, and his chambers not in judgement: that will oppress his friend without cause, and will not pay him his wages.
Oh, aki házát igazság nélkül építi és emeleteit jog nélkül, felebarátjával ingyen dolgoztat és munkabérét nem adja meg neki.
14 Who saith: I will build me a wide house and large chambers: who openeth to himself windows, and maketh roofs of cedar, and painteth them with vermilion.
Aki azt mondja: majd építek magamnak tágas házat és téres emeleteket; vág magának ablakokat, bepadlózza cédrusfával és befesti vörös festékkel.
15 Shalt thou reign, because thou comparest thyself to the cedar? did not thy father eat and drink, and do judgment and justice, and it was then well with him?
Vajon király vagy-e, hogy cédrusfában versenyzel? Atyád nemde evett és ivott és cselekedett jogot és igazságot, akkor jó volt dolga.
16 He judged the cause of the poor and needy for his own good: was it not therefore because he knew me, saith the Lord?
Jogot szerzett a szegénynek és szűkölködőnek, akkor jól volt. Nemde ez az: engem megismerni, úgymond az Örökkévaló.
17 But thy eyes and thy heart are set upon covetousness, and upon shedding innocent blood, and upon oppression, and running after evil works.
De a szemed és szíved nincsen másra, ha csak nem nyereségedre és az ártatlannak vérére, hogy ontsad és a fosztogatásra és elnyomásra, hogy megtegyed.
18 Therefore thus saith the Lord concerning Joakim the son of Josias king of Juda: They shall not mourn for him, Alas, my brother, and Alas, sister: they shall not lament for him, Alas, my Lord, or, Alas, the noble one.
Azért így szól az Örökkévaló Jehójákimról, Jósijáhú fiáról, Jehúda királyáról: nem tartanak érte gyászt: Jaj, fivér és jaj, nővér! nem tartanak érte gyászt: Jaj, úr és jaj, fensége!
19 He shall be buried with the burial of an ass, rotten and cast forth without the gates of Jerusalem.
Amint szamarat temetnek, fogják őt temetni, hurcolva és eldobva messze Jeruzsálem kapuitól.
20 Go up to Libanus, and cry: and lift up thy voice in Basan, and cry to them that pass by, for all thy lovers are destroyed.
Menj föl a Libanonra és kiálts, és Básánban hallasd hangodat, kiálts az Abárimról, mert megtörettek mind a szeretőid.
21 I spoke to thee in thy properity: and thou saidst: I will not hear: this hath been thy way from thy youth, because thou hast not heard my voice.
Beszéltem hozzád jólétedben, azt mondtad: nem hallom; ez a te utad ifjúkorodtól fogva, hogy nem hallgattál szavamra.
22 The wind shall feed all thy pastors, and thy lovers shall go into captivity: and then shalt thou be confounded, and ashamed of all thy wickedness.
Mind a legeltetőidet legeltetni fogja a szél és szeretőid fogságba mennek; bizony akkor meg fogsz szégyenülni és el fogsz pirulni minden gonoszságod miatt.
23 Thou that sittest in Libanus, and makest thy nest in the cedars, how hast thou mourned when sorrows came upon thee, as the pains of a woman in labour?
Ki a Libanonon lakozol, cédrusfák közt fészkelsz, mily sajnálni való vagy, midőn jönnek rád fájdalmak, vajúdás mint a szülő nőre.
24 As I live, saith the Lord, if Jechonias the son of Joakim the king of Juda were a ring on my right hand, I would pluck him thence.
Ahogy élek, úgymond az Örökkévaló, bizony, ha Konjáhú, Jehójákim fia, Jehúda királya, pecsétgyűrű volna jobb kezemen, bizony onnan szakítanálak le.
25 And I will give thee into the hand of them that seek thy life, and into the hand of them whose face thou fearest, and into the hand of Nabuchodonosor king of Babylon, and into the hand of the Chaldeans.
Azok kezébe adlak téged, kik életedre törnek és azok kezébe, kiktől félsz: Nebúkadnecczár, Bábel királyának kezébe és a kaldeusok kezébe.
26 And I will send thee, and thy mother that bore thee, into a strange country, in which you were not born, and there you shall die:
És elhajítlak téged és anyádat, aki téged szült, más országba, amelyben nem születtetek, és ott fogtok meghalni.
27 And they shall not return into the land, whereunto they lift up their mind to return thither.
Azon országba pedig, ahova vágyódik a lelkük, hogy oda visszatérjenek, oda nem fognak visszatérni.
28 Is this man Jechonias an earthen and a broken vessel? is he a vessel wherein there is no pleasure? why are they cast out, he and his seed, and are cast into a land which they know not?
Vajon megvetett eltört csinálmány-e ez az ember Konjáhú, avagy edény-e, melyet nem kedvelnek, miért hajíttattak el ő és magzatja és eldobattak oly országba, melyet nem ismertek?
29 O earth, earth, earth, hear the word of the Lord.
Ország, ország, ország, halljad az Örökkévaló igéjét!
30 Thus saith the Lord: Write this man barren, a man that shall not prosper in his days: for there shall not be a man of his seed that shall sit upon the throne of David, and have power any more in Juda.
Így szól az Örökkévaló: Írjátok be ezt az embert gyermektelennek, férfiúnak, ki soha napjaiban nem boldogul, mert magzatjából nem boldogul senki, hogy üljön Dávid trónján és még uralkodjék Jehúdán.

< Jeremiah 22 >