Psalms 88
1 A Song, a Psalm for the sons of Korah. To the chief Musician. Upon Mahalath Leannoth. An instruction. Of Heman the Ezrahite. Jehovah, God of my salvation, I have cried by day [and] in the night before thee.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Let my prayer come before thee; incline thine ear unto my cry.
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 I am reckoned with them that go down into the pit; I am as a man that hath no strength:
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 Prostrate among the dead, like the slain that lie in the grave; whom thou rememberest no more, and who are cut off from thy hand.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Thou hast laid me in the lowest pit, in dark places, in the deeps.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Thy fury lieth hard upon me, and thou hast afflicted [me] with all thy waves. (Selah)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Thou hast put my familiar friends far from me; thou hast made me an abomination unto them: I am shut up, and I cannot come forth.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Mine eye consumeth by reason of affliction. Upon thee, Jehovah, have I called every day; I have stretched out my hands unto thee.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Wilt thou do wonders to the dead? shall the shades arise and praise thee? (Selah)
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Shall thy loving-kindness be declared in the grave? thy faithfulness in Destruction?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Shall thy wonders be known in the dark? and thy righteousness in the land of forgetfulness?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 But as for me, Jehovah, I cry unto thee, and in the morning my prayer cometh before thee.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Why, O Jehovah, castest thou off my soul? [why] hidest thou thy face from me?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 I am afflicted and expiring from my youth up; I suffer thy terrors, [and] I am distracted.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Thy fierce anger hath gone over me; thy terrors have brought me to nought:
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 They have surrounded me all the day like water; they have compassed me about together.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Lover and associate hast thou put far from me: my familiar friends are darkness.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
