Psalms 83
1 A Song; a Psalm of Asaph. O God, keep not silence; hold not thy peace, and be not still, O God:
Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
2 For behold, thine enemies make a tumult; and they that hate thee lift up the head.
Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
3 They take crafty counsel against thy people, and consult against thy hidden ones:
Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
4 They say, Come, and let us cut them off from being a nation, and let the name of Israel be mentioned no more.
Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
5 For they have consulted together with one heart: they have made an alliance together against thee.
Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
6 The tents of Edom and the Ishmaelites, Moab and the Hagarites;
Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
7 Gebal, and Ammon, and Amalek; Philistia, with the inhabitants of Tyre;
A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
8 Asshur also is joined with them: they are an arm to the sons of Lot. (Selah)
Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
9 Do unto them as to Midian; as to Sisera, as to Jabin, at the torrent of Kishon:
Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
10 Who were destroyed at Endor; they became as dung for the ground.
A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
11 Make their nobles as Oreb and as Zeeb; and all their chiefs as Zebah and as Zalmunna.
Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
12 For they have said, Let us take to ourselves God's dwelling-places in possession.
A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
13 O my God, make them like a whirling thing, like stubble before the wind.
Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
14 As fire burneth a forest, and as the flame setteth the mountains on fire,
Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
15 So pursue them with thy tempest, and terrify them with thy whirlwind.
Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
16 Fill their faces with shame, that they may seek thy name, O Jehovah.
Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
17 Let them be put to shame and be dismayed for ever, and let them be confounded and perish:
Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
18 That they may know that thou alone, whose name is Jehovah, art the Most High over all the earth.
Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
